UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN
Az óváros egy egészen más világ!
Keskeny, kanyargós sikátorok félhomályba vesző kő- vagy ayagházakkal. Tetejükön fából vagy vesszőből készült építmény, az ablakokat fatáblák takarják, a fafaragásos erkélyek szorosan a házak falához tapadva függenek a magasban egymás felett. Az egyre szűkebb utcákon mintha egymást akarnák megtámasztani az omladozó vályogházak. Frissen mosott galabiják és ingek diadalkapui alatt járunk, melyeket több emeletnyi magasságban egymás fölé aggattak. Mindössze néhány pillanatra és kizárólag délben jut el ide a napsütés, majd ismét homály borul a macskaköves burkolatra, melyen bokáig ér az el nem takarított szemét.
A hagyományos arab kávéházakban csak férfiak szórakoznak, az európai jellegű vendéglőkben már nőket is lehet látni. És hogyan múlatják itt az időt az igazhitűek? Rendületlenül szívják a vízipipát és társasjátékokat játszanak. Legkedveltebb a dominó. Mit fogyasztanak közben? Természetesen erős teát vagy törökös kávét.
Igaz, hogy nem ízlett, de frissítő hatású volt a sötét vagy speciális cukor nélküli zöld tea, mely hűsítő hatását fokozza a beledobott friss, fodormenta-ág íze, illata.
Persze ha van pénzed, jéghideg vagy forró teát is ihatsz, teafagylaltot is kaphatsz az Indiai Teaház légkondicionált helyiségeiben. De a nálunk szokásos presszót erefelé hiába keresed. Ám annál több az utcai árus.
A piacon sétálva megállapíthatjuk, hogy nem igaz, hogy van olyan gyümölcs Észak-Afrikában, amit itt ne találnánk meg! A hőmérő legalább 40 fokot mutat: elolvadunk... Szorgalmasan járják az utcákat a vízárusok, akik tömlőjükből ugyanúgy mérik a vizet, mint évezredekkel ezelőtt.
Otthoni mércével negyed vagy féláron kínálják magukat a szebbnél szebb narancsok, banánok, dinnyék. A szőlő és őszibarack szebb a hazainál, de az íze meg sem közelíti a miénket. A legdrágább gyümölcs az alma. Ezzel kedveskedtek a szállodában, nem akarták holmi olcsó banánnal vagy naranccsal a kedvünket szegni. Valóban sikerült... az utóbbi.
Milliónyi magvacska és fűszernövény kínálja magát ízléses tálcán vagy kicsiny, olykor nagyobb zsákokban. Be kell vallanom, fogalmunk sincs, hogy melyik micsoda és mire való.
A batátát (nálunk krumpli) apró gőzgépben meg is sütik a piacon, a cukornádból pedig a szemed láttára préselik ki az édes levet, adnak egy kis poharat, és már fogyasztható is a sűrű dzsúz.
Térjünk be az Arab Éjszakák nevű illatszerboltba! Az üzletben átható illatfelhő és keleties környezet... A mennyezetről selyemdrapéria függ alá, a polcokon pedig milliónyi apró vagy nagyobb üvegcsében fenséges illatszer.
Ismertető következik, mely lényege, hogy itt valamennyi illatszer tiszta növényi olajból készült. Egymás után érinti a karunkhoz a különféle üvegek szagosított dugóit az illatszerész. Úgy elteltünk a virágok és fűszerek illatától, hogy a végén már el sem tudjuk különíteni azokat egymástól.
És mit ebédelünk a Oázisban? Kosarit, mely égetően erős, mártással nyakon öntött, kifőtt kagylótészta marhahússal.
A második fogást már nagyon élveztük! Mahallabija volt, ami valójában kellemesen édes, rózsaolajjal, cukorral és dióval meghintett tejberizs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése