Thaiföld 4.

THAIFÖLD A MESEORSZÁG
Főpapi templom, főúri palota, ősi főváros

A legfőbb pap, a pátriárka templomában vagyunk. A trónusa mellé settenkedtem.

A táncosnők egy vallásos darabot, valamiféle misztériumjátékot adtak elő. A régi törvény szerint 1932 előtt ha valaki a király jelenlétében előadás közben csak suttogni is merészelt, halállal lakolt! Ha főnemes volt, arany- vagy ezüstbilincset kapott, s mielőtt fejét vették, egy szantál fabuzogánnyal fejbe verték, így érzéstelenítették. Ha egyéb vendég a ház asszonyával szerelmi viszonyt kezdett, 3 napos kínzás után került kivégzésre. A nőt nem kínozták, hanem azonnal végrehajtották a halálos ítéletet.

A királyi palota egyszerű épülete sok-sok aranykupolával, díszes, csúcsíves tornyaival olyan, mint gyermekkorunk fantáziájának csodás mesekastélya.

A palotát V. Ráma király kezdte el építeni 1868-ban. Igen tehetséges, művelt, különleges ember volt, nemcsak azért, mert hosszabb időt töltött Londonban és Párizsban, ahol megismerkedett az európai kultúrával, hanem azért is, mert 83 gyermeke volt, amivel bizony nem sokan dicsekedhettek. Az épületek bejárata előtt démonok állnak őrt. Azok védelmezik hitük szerint a királyt elsősorban nem a földi halandóktól, hanem a gonosz, rossz szellemeket tartják távol a nagyúr környezetéből. A nagyobb ünnepek alkalmával a városba a királyt hordszéken viszik ki, melyet az elefánt hátára tesznek. Régen emberi lény nem láthatta az uralkodó arcát, amerre elhaladt, az egyszerű halandónak le kellett hajtania a fejét, mert ellenkező esetben könnyen az életével játszott. Azon az útvonalon, ahol elhaladt a mozgó trónus, az ablakokat is be kellett csukni.

Tegyünk egy rövid látogatást, nézzünk szét kicsit a királyi nyaralóban, Bing Pa Inben! Gyönyörű szobák belül - hatalmas, nagyon gondosan és szépen művelt park kívül! Az utak mentén szoborsor mellett haladunk. A házban milliónyi nagyértékű ajándéktárgy, tetszetős, komoly porcelánok, amiket a kínai császártól kapott a király. Úgy mint a palotában, itt is külön lakosztálya van a metreszeknek, akik a király hivatalos kedvesei, tehát szeretői voltak.

Felvetődik a kérdés, hogy egy egyszerű thai honpolgár hány feleséget tarthat. Többet is! De az első a hivatalos és ő viselheti a férje nevét. És még egy nem éppen elvetendő dolog, hogy csak akkor hozhat másik vagy éppenséggel több asszonyt, ha ebbe az igazi, tehát az első feleség beleegyezik, vagyis úgymond megengedi. Honleányaink igenlő mosolyt fakasztó arca egyszeriben elkomorul, amikor vezetőnk hozzáteszi, hogy a válás rendkívül könnyű ebben az országban: egyetlen szóba kerül. Tehát a feleségnek kell eldönteni, hogy mégis melyik a jobb megoldás: engedni a másik asszonyt vagy játszani a válás lehetőségével.

Rövid látogatást teszünk az ősi fővárosban, Ayuddhyában. Még 1350-ben alapították, majd leégett, és (ottlétünkhöz képest) 417 évvel ezelőtt restaurálták.

Csak a kőbuddhák élték túl a tűzvészt és az aranybuddha, amit innen szállítottak el.

Lépjünk be a templomba! Azonnal 3 aranyozott Buddha néz szembe velünk. És sok-sok hívő, akik a maguk módján imádkoznak. Elmélyülten. Még csak felénk sem tekintenek.

A templomban szól a zene, melynek hangjaira, taktusára erősen dekorált lányok táncolnak bizonyára vallásos tartalommal. Ima, meditáció, vallásos tánc - ebből áll a szertartás.

Ez pedig a szentély. Tömérdek gyertya az asztalon, amit a hívők meggyújtanak. Persze nem grátisz! A gyertyákért járó pénzt egy perselybe kell dobni.