Egyiptom V/2

 UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

Kívánt és nem kívánt vendégek

Már az ókorban is Egyiptom szent madarai voltak az ibiszek. Amikor a 7 szűk esztendő sújtotta Egyiptomot, bizony minden élőlényt megettek, még az ibiszeket is. Ennek következtében a rovarkártevők elszaporodtak! Lelegelték a rizsföldeket. Sürgős rendeletet adott ki a fáraó, hgoy nem szabad az ibiszeket pusztítani. Ám a fellah jobban félt az éhhaláltól, mint a fáraó parancsától... Cselhez folyamodott a nagyúr! Kihirdettette papjaival, hogy az ibisz szent madár, aki eszik a húsából, arra örök szenvedés vár a túlvilágon. Most már a paraszt jobban félt az örök szenvedéstől, mint az éhezéstől, és többé nem pusztították a madárkákat.

Nem tudtuk, hogy miért van nagy riadalom a faluban. Az állt az újságban ugyanis, hogy sáskajárás van Afrikában. Mindenki tudja, hogy az utolsó sáskajáráskor olyan lett a határ errefelé, mintha tűzvész pusztított volna. A sáskainvázió egész országokat nyomorba döntött már és milliókat küldött éhhalálba. Szinte elképzelni is nehéz, de egy-egy sáskahad egy milliárd rovarból áll, és minden rovar testsúlyának megfelelő mennyiségű zöld növényi anyagot fal fel. Számoljunk csak, hogy ez mennyi is! Vagy 20-25 x 3000 tonna zöld! A sáska a világ népességének 1/8-a elől falja fel a táplálékot, és a környéken számos országot tart állandó rettegésben.

A bibliai sáskajárást a 8. egyiptomi csapásként emlegetik. Olyan a sáskahad, mint a viharfelhő: eltakarja a napot és milliárdnyi éhes vándorsáska 20 kilométeres szélességben 200 kilométeres hosszúságban 4000 méter magasságban szeli a levegőt a Szahara felett és ott csap le, ahol zöld növényt talál. Ide nem messze, Szomáliában egyik hajnalra millirádnyi lárva bújt elő a homokból, és mire a hatóság észbekapott, 8-10 hektár területen nyüzsgött négyzetméterenként 10 ezer rovar.

Nem kell betérni, az utcán is kaphatsz egy csésze teát! Itt ezzel kezdik a napot a hivatalban, ezzel kínálják a vásárlókat a bazárokban, de ott gőzölög a szárított tevetrágyán a forralt tea a piramisok tövében is. A dragománok a hőség elleni védekezésül főzik maguknak. A higiénia persze nem erősségük. Ha ittál a pohárból, azt az árus a teában kiöblíti, és máris megtölti ugyanabból. Jöhet a következő vendég!

A fellah is teával fogad, amikor belépünk a házába. A szoba berendezése - pedig nem akárkihez jöttünk - végtelenül egyszerű: egy asztal, néhány szék, lóca és egy-két ágy.

Éppen készül az ebéd - természetesen a földön. A konyha egyúttal kamrául is szolgál, az edények katonás rendben függenek a falon. A fáskamárban lakik a család négy tyúkja és egy kakasa. A baromfiak a fénykpezőgép elől nagy rikácoslással elmenekültek. A háziasszony teával és Egyiptom nemzeti gyümölcsének levével, magnódzsúzzal kínál. Allah gyümölcse ez, mely ananásznagyságúra nő meg és hosszúkás, mint az uborka. A kevésbé érett a legüdítőbb.

Amíg néhány kép erejéig itt nézelődünk, felvetődik a kérdés, hogy vajon milyenek a városi lakások? A régi arab életformához az emeletes épületek tartoztak, s lakóik gondosan elrejtették a családi élet minden mozzanatát a külvilág elől. A faragott faráccsal, masrabijával védett emeleti ablakokat olyan magasságban helyezték el az utcai oldalon, hogy még a teveháton utazók se pillanthassanak a ház belsejébe. Többnyire itt voltak a háremek.

Az urbánus ház vendégei a falak mentén elhelyezett, párnákkal megrakott díványokra heveredhettek le, miközben illett megcsodálni a gyönyörű, színes mozaik burkolatot.

A társasház udvarán szökőkút és dús növényzet díszlett. A hárem legfontosabb helyisége, az asszonyok közös szobájának közepén szintén szökőkút csobogott. A mennyezet áttört üvegű kupolája kellemes hőmérsékletet és meghitt világítást biztosított, nem úgy, mint itt, vendéglátónknál...