Kolumbia III/4

KOLUMBIA

A kartagénai tengerparton

Visszamegyünk a városba, ahol ugyancsak nagy így dél környékén a forgalom.

A város régi házain mindenütt két kaput találunk: egy nagyobbat és egy kisebbet. Akkoriban még nem volt autóforgalom, a jobb módú emberek kocsival közlekedtek. Ezt a célt szolgálta a nagykapu, a kisebb pedig a gyalogosan közlekedő lakók ki- és bejutására szolgált. Ez a modern ház azonban új szabályok szerint épült. A nagy hőség elviselhetőségére és a tengerről fúvó áramlat felfogására az építészet is követi a legkedvezőbb lehetőséget. Íme erre egy jó példa.

A tereket és az utcákat úgy alakítják, hogy azok háromszöget képezzenek, mert ily módon a tűző melegben árnyékosak, de ugyanakkor szélvédettek. A házak előtt nemcsak pálmafák bólogatnak, de sok szép virágos növény is díszíti a bejáratot.

Elmegyünk a kikötőbe, melyről már az előbbiekben olvashattuk, hogy úgy stratégiailag mint gazdaságilag nagyon fontos szerepet töltött be, így tömérdek támadásnak volt kitéve nem csupán az egymással vetélkedő gyarmatosító hatalmak ám a kalózok részéről is.

Valamikor e helyütt a calamai indiánok viskói álltak, majd Pedro de Heredia kormányzó határozta el, hogy erre az ideális helyre kikötővárost épít. A kikötőbe két tengeröblön át is be lehetett jutni. A jobb védhetőség és ellenőrizhetőség szempontjából az angolok az egyiket úgy zárták le, hogy az 1700-as években az alatt egy hatalmas falat építettek. A Boca grande-t elzárták, és a továbbiakban csak a másikon, a Boca csikán lehetett bejutni a hajóknak Kartagéna kikötőjébe.

Ma már más világot élünk: a legnagyobb és legmodernebb gőzösök is kiköthetnek itt, és óriási nagy a forgalom.

A nyugalmas és a forróságot némileg enyhítő tengeri fuvallatban fáradhatatlanul bólogatnak a tengerpart - számunkra egzotikus - pálmái. Kartagéna fő ékessége a bársonyos homokkal beterített aranypart, ahol mindig kellemesen meleg a lágyan hullámzó tenger.

A tengerparton sorjáznak a luxusszállodák, melyekben folyamatosan teltház van, mondja a vezetőnk. A vízparton pedig az árusok, akik az egész napot itt töltik, hogy étellel-itallal és főként déligyümölccsel lássák el a fürdőzők népes seregét.

Itt bizony mindent lehet kapni. Még lajhárt is! Igaz, hogy egyelőre a fekete atyafi csak bemutatja, de - ha kedve szottyan a vendégnek - jó pénzért akár meg is vásárolható. Dél-Amerika egyik jellegzetes állata a lajhár. A lakosság nagy előszeretettel és igyekezettel vadássza mindenekelőtt a bőre miatt. A lajhárprém állítólag akár termoszként is használható, mert a hideget is megtartja - mondja helyi vezetőnk. Lelőni "nem lehet", úgy vadásszák, hogy ledöntik a fát, és a lezuhanó állat két nyaki erét átvágják - halljuk az információt.