Csípőízületi dysplasia

KUTYÁK GYAKORI ÖRÖKLETES BÁNTALMA A CSÍPŐIZÜLETI DYSPLASIA

Nem egyszer azzal a panasszal keresik a gazdik az állatorvost, hogy többnyire néhány hónap múlva vagy akár utóbb is a vásárláskor teljesen egészségesnek látszó kiskutya sántítani kezd, a mozgása fájdalmas, ösztökélésre is csak nehezen kel fel, sokat fekszik stb.

A gazdik többnyire angolkórra, csontlágyulásra gondolva vitaminokat, csonterősítő készítményeket adagolnak, és leginkább akkor fordulnak állatorvoshoz, amikor ez a kezelés eredménytelennek bizonyul, sőt a kóros állapot esetleg fokozódik.

A bántalom oka nagyon gyakran egy gyógyíthatatlan vagy csak sebészeti műtés során orvosolható betegség, a csípőizületi dysplasia (olv. diszplázia).

A betegség jelentőségét egyrészt az adja, hogy egy meglehetősen elterjedt bántalomról van szó, akár már klinikai tünetekben is manifesztálódott, akár pedig csak rejtett formában van jelen. SÁGI professzor néhány évtizede széleskörű vizsgálatokat végezve úgy találta, hogy a hazai német juhászkutyák több mint 28%-a csípőizületi dysplasiában szenved.

A külföldön már széltében-hosszában elterjedt szűrővizsgálatoknak az a nagyon fontos jelentősége, hogy ily módon a kutyák terheltsége már időben megállapításra kerül és a „hibás” állatok kizárhatók a tenyésztésből, mivelhogy utódaikra is örökíthetik a bántalmat.

Amikor a kutya a fájdalom miatt nehezen tud felállni, nehezen mozog, feltétlenül szükség van a fájdalom csillapítására, egyúttal vissza kell adni az állatnak a mozgás örömét. Erre újabban a krónikus bántalmak esetén nagyon kedvező eredménnyel alkalmazható fájdalomcsillapító tabletta került forgalomba, amiről utóbb majd részletesen is szót ejtünk.

A CSÍPŐIZÜLETI DYSPLASIA (dysplasia = rendellenes fejlődés)

A bántalom valójában a csípőizület rendellenes fejlődése, a csípőizület világra hozott rendellenessége. Az elváltozáson a sekély acetabulum (= csípőcsont és az ülőcsont találkozási helyén található, félgömbszerű, a combcsont fejéhez ízesülő bemélyedés) és az ellaposodott combcsontfej vagy mindkettő szabálytalan alakulását, esetleg a szalagok rendellenessége miatti laza (tág) csípőizületet értjük.

Félreértések elkerülésére megjegyzem, hogy a dysplasia nem azonos a csípőficammal, de másodlagosan társulhat hozzá.

Dysplasia esetén a szabálytalanul fejlődő izületi végek nem csapágy módjára, vagyis nem pontosan illeszkednek egymáshoz! A fokozott és rendellenes mozgathatóság esetében többnyire az izületi tok és a rögzítő szalagok lazasága is megállapítható.

A súlyos fokú dysplasia során az izületet alkotó csontok együtt vagy külön-külön szabálytalanul fejlődnek, amihez gyakran társul a lágy szövetek rendellenessége is. Az izület elváltozásának megállapítása nehéz, a pontos diagnózis csak röntgenkép alapján mondható ki.

KÓROKTAN

A bántalom, rendellenesség fellépésének okát illetően a szakemberek között többféle nézet alakult ki.

Egyesek hormonális zavarokkal, nevezetesen a fokozott nemihormon-termeléssel hozzák összefüggésbe az izület rendellenes fejlődését.

Mások szerint már az intrauterinális (= méhen belüli), másrészt az extrauterinális (= méhen kívüli) életben a tartási körülmények hatására a csont vagy a lágy részek fejletlensége vagy túlzott fejlődése, így elsősorban a fésűsizom túlfeszítő hatása okozhat dysplasiát.

Ismét mások a növekedés szerepét hangsúlyozzák, nevezetesen hogy az élet első 5-6 hónapjában gyorsabban fejlődő kutyákat tartják hajlamosabbnak a dysplasiára. HORVÁTH szerint a dysplasia nem a nagyobb testtömeg következménye, hanem éppen fordítva a dysplasia következménye a nagyobb testtömeg.

A legelfogadottabb felfogás, hogy a dysplasia genetikai anomália, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik.

ÖRÖKLŐDŐ RENDELLENESSÉG

Számos hazai és külföldi kísérlet és megfigyelés bizonyítja, hogy a csípőizületi dysplasia öröklődő rendellenesség. Mindegy, hogy melyik szülő hordozza a terheltséget, a dysplasia öröklődésekor a született utódok nemében és számában nincs jelentős eltérés.

SÁGI professzor éveken át figyelemmel kísérte és röntgenfelvételeken ellenőrizte 71 kan és 91 szuka 1053 utódjának a csípőizületét. Megállapította, hogy mindkét szülő terheltsége esetén 59,9 százalékában fordult elő a csípőizületi dysplasia, csak egyik szülő terheltsége esetén pedig 45,9%-ban.

Ugyancsak megfigyelték, hogyha mindkét szülő fenotípusosan egészséges (tehát semmiféle klinikai jel nem utal a rendellenességre, de genetikailag terhelt), akkor mintegy 24%-ban születhetnek dysplasiás utódok.

TÜNETEK

A csípőizületi dysplasia klinikai tünetei az enyhébb esetekben vagy fiatal korban nem jellegzetesek. Az elváltozások súlyosságától függően már állás, de különösen járás közben enyhébb vagy súlyosabb mozgási rendellenességek észlelhetők.

Az egyik vagy mindkét hátulsó láb izületei fokozottan behajlítottak, ezért a far csapottnak látszik. Az állatok állás közben a hátulsó lábukat vagy lábaikat kímélni igyekeznek, ezért az elülső lábaikat jobban a hasuk alá szedik, a hátulsó lábaikat pedig a megszokottnál jobban széjjelrakják.

A dysplasiás kutyák általában sokat ülnek vagy fekszenek, nehezen és nem szívesen kelnek fel. Üléskor a hátulsó lábukat vagy lábaikat kinyújtják, esetleg oldalhelyzetbe teszik.

Az állatok járása bizonytalan, a lépcsőn vontatottan mennek. A betegségre a korai elfáradás is felhívja a figyelmet. Gyakorlat közben engedély és parancs nélkül leülnek, lefekszenek.

A munkában tartott állatok munka közben nem figyelnek, nem fegyelmezettek, a palánk vagy árok átugrását többnyire elkerülik. Hosszabb ideig tartó munka után már lépésben is mozgászavart mutatnak.

Kifejezett sántaság leggyakrabban csak akkor észlelhető, amikor az elváltozás súlyos vagy csak az egyik izületre korlátozódik.

Dysplasiára hívja fel a figyelmet az is, ha a kutya gyorsabb mozgatás közben hátulsó lábaival egyszerre „vágtaszerűen” ugrál.

KÓRJÓSLAT

A csípőizületi dysplasia kórjóslata mindig kétes vagy kedvezőtlen. A kedvtelésből tartott kutyák enyhe és közepes dysplasiája általában nem okoz problémát néhány éves korig. Ebben van a dysplasia örökléskórtani veszélye. A tenyésztők ugyanis sokszor jóhiszeműen továbbtenyésztik, sőt értékesítik a rejtett hibában szenvedő állatokat is. Amint az előbbiekben olvashattuk, a bántalom öröklődik, az enyhe dysplasiás szülőknek is születhetnek enyhe, közepes, sőt súlyos dysplasiás utódai.

A betegség kétséget kizáró megállapítása csak röntgenvizsgálattal lehetséges.

ORVOSLÁS

Miután a dysplasia hátterében genetikai okok szerepelnek, eddigi ismereteink szerint gyógyszeres befolyásolással nem akadályozható meg a dysplasia kialakulása és megszüntetése sem. A bántalom megszüntetése sebészi beavatkozás útján lehetséges.

Feltétlenül szükséges azonban a fájdalom csillapítása! Gyulladáscsökkentők (Depersolon, Rheosolon stb.) applikálásával és pihentetéssel a fájdalom enyhíthető és az arthrosis (= izületi bántalom) kialakulása késleltethető, esetleg meg is előzhető.

Megjegyzem, hogy a krónikus gyulladások esetében NOROCARP néven egy modern fájdalomcsillapító tabletta került nemrégiben forgalomba, mely folyamatosan, megszakítás nélkül adagolható, nem narkotikus, tehát nem tompítja az idegrendszert és alacsony a mellékhatási szintje. Alkalmazásával kapcsolatban ki kell kérni az állatorvos tanácsát.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2007. augusztusában a Kistermelők Lapjában.)