Tanzánia VII/2

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN

 A piac

 

Bármilyen a szag, a rendetlenség és a piszok, az áruk katonás rendben sorakoznak a pultokon. Legszembetűnőbb a temérdek gyümölcs egészen ismeretlen külsővel és még ismeretlenebb ízzel. Zsákok, kosarak és ládák szövetekkel, készáruval. És banán minden mennyiségben. Akik földműveléssel foglalkoznak, kukoricát, gabonát, édesburgonyát, hüvelyeseket, zöldséget hoznak, lisztet és szalmakosarakat árusítanak. Az asszonynép különböző színű kartonruhákban van, az arab nők azonban lefátyolozottak és hosszú, fekete ruhát viselnek.

Az utcára nyitott kis boltokban, bazárokban minden kapható. Állati bőrök, botok, szőnyegek, antilopfej csontos váza, fűrészhalak ormánya, de még strucctoll is. A szárított füveket, leveleket, virágokat és gyantákat gyógyszerként árusítják. A piacon, az üzletben és az üzlet előtt óriási néptömeg. A piaci árusok egy része, a boltosok pedig nagyobb részt hinduk és arabok. A férfiakon rövid kék nadrág, fehér ing és kis fekete sapka. A vevők zömét a négerek teszik ki. A szuahéliek valóságos arisztokraták a négerek között. Sok gyerek paradicsomi öltözetben jár, csupán egy zsineg van átkötve a derekukon.

Miként is megy az alku? Egy hatalmas kagylót szeretnék venni.

- 500 shilling - mondja az arab kereskedő.

- Adok érte 100-at - mondom én.

Az arab csaknem sírva fakad! Esküdözött, hogy nagyszámú családja éhen hal, ha ilyen bizniszeket csinál! Ő úgy szereti az európait, hogy az életét adná érte, odaadja a vérét, de ezt nem teheti... Neki bizony ez a kagyló 500 shillingnél is többe került. Hadonász, könyörög, fogadkozik. A jelenet látszólag kezd tragikus lenni. Végül is 200-ért odaadja, de kizárólag csak szeretetből az európaiak iránt, én pedig különösen szimpatikus vagyok neki, a feleségem meg nagyon szép asszony... Pedig úgy érzem, hogy igy is jól becsapott...

- Nincs nagyobb gazember egész Zanzibárban... - jegyezte meg mosolyogva bennszülött kísérőnk, miután végignézte a színjátékot.

A lárma ott a legnagyobb, ahol halat árusítanak. Rengeteg a hal, de a kereslet is óriási. Van friss hal, szárított és füstölt, egész és szeletekre vágott. Az utánpótlást a vállukra akasztott rudakon levő hatalmas kötegekben hozzák.

Lacikonyhák egész sora váltja fel a bazárokat, úgy látszik, nemcsak európában, de a világon mindenütt ott gyülekezik a legtöbb ember, ahol enni-inni lehet. A zanzibári vendéglők nyílt sátrak vagy még nyíltabb tűzhelyek, melyek körül nagy csoportok verődtek össze. 

A mohamedán vendégek számára szolgáló konyha rituális! Csupa olyan étel kapható itt, mely a Korán előírásainak szigorúan megfelel. Ezt kielégítendő a rituális étlap szegényes és főként főzelékfélékből áll. A legsűrűbben kért és kínált ételek a köleskása, kukorica főve, sülve, darálva és pogácsaként. Továbbá a kunde, a bab is nagyon kapós. Óriási nagy szemekben egyszerűen megfőzve és behintve borssal, hagymaszeletekkel keverve fogyasztják. 

A nem mohamedánok konyháján nagy szerepet játszanak a szárított, sült vagy füstölt halak. Igen kedvelik a kalangét, mely erős fűszer. Az étkezés a piacon meglehetősen olcsó még akkor is, ha isznak hozzá egy pohár tembót, mely kókuszpálmából készült borféleség vagy egy pohár pombét, mely kásaféléből készült házisör. A vendéglőben bizony egy üveg gyári sör 50 shillingbe kerül, egy nagy csokis fagyiért 160 shillinget is elkérnek.

Az egyik sorban dohányt árusítanak. De nem vágott dohányt, nem is különálló leveleket, hanem gallyakkal összefont levelekből álló hatalmas, fél méter átmérőjű dohánykorongot. A vevők először csak szagolgatják, majd a szélről lecsippentett dohánnyal megtöltik a pipájukat, s ha ízlik, kezdődhet az alkudozás...