MIÉRT KELL ÉS HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI A LÉGYINVÁZIÓ ELLEN? I. rész
Nincsen még egy olyan állat az egész állatvilágban, amely a légyhez fogható hűséggel ragaszkodik az emberhez, elkíséri úgyszólván a föld minden tájára, és bár közvetlenül nem rajta élősködik, mégis kiállhatatlan kísérője a Lappföldtől a forró égövig, írja találóan TASCHENBERG professzor. A legyek pedig többek között különféle betegségeket előidéző kórokozók terjesztésével súlyos veszélyt jelentenek az emberek és az állatok egészségére egyaránt.
Már több mint egy évszázaddal ezelőtt bizonyítást nyert emberi fertőzések során a különféle légyfajok enterális (=béllel kapcsolatos) fertőző betegségek terjesztésében játszott szerepe (pl. tífusz, szalmonellózis, dizentéria, kolera stb.), de a legyek számos állatbetegség terjesztésében is jelentős szerepet játszanak.
Ugyanakkor súlyos közegészségügyi problémát okoznak az élelmiszerek fizikai és mikrobiológiai szennyezésével oly módon, hogy a legyek által felkeresett élelmiszerek fertőződhetnek a legyek lábán, testén, szárnyain megragadt, majd onnan lesodródó kórokozókkal.
Különösen kritikus a már fogyasztásra kész, illetve nyers ételek szennyezése. A folyékony élelmiszerbe, pl. levesbe, tejbe stb. fulladt légy azért veszélyes, mert az egész testéről „belemosódnak” az élelmiszerbe a rajta lévő kórokozó mikroorganizmusok.
Jelentős gazdasági veszteséget okoznak a legyek azzal is, hogy a haszonállatainkat nyugtalanítják, esetleg azokból vért szívnak, melyek folytán kimutathatóan romlik az állatok téteményképessége, takarmány-értékesülése, tojás-, tej-, hústermelése.
Háziállatainkon sokféle légyfaj tartózkodik, de az ember környezetében élő legyek mintegy 90%-a házilégy.
AZ ÁLLATOK NYUGTALANÍTÁSA A TERMELÉS CSÖKKENÉSÉHEZ VEZET
Az állatok szaga és ürüléke messziről vonzza a különféle légyfajokat. Ha nem védekezünk megfelelően a légyinvázió ellen, az állatokra táplálkozás vagy éppenséggel vérszívás céljából leszálló legyek, a házilégy, a bögölyök, a kolumbácsi légy stb. az állatok izgatottságát, ingerlékenységét váltják ki, a nagyszámú vérszívó esetén pedig akár anémia (vérszegénység) is kialakulhat. Az állatok nyugtalanítása folytán a haszonállataink termelése szignifikánsan csökken.
Kísérletek bizonyítják, hogy nagyfokú légyfertőzöttség esetén jelentősen csökken a tojóállományok tojástermelése.
Egy tehenészetben történt vizsgálat során úgy találták, hogy a legyek nyugtalanító hatása folytán tehenenként 0,7%-kal kevesebb lett a tejhozam.
A borjak esetében, amikor a légyfertőzöttség olyan mérvű volt, hogy egy-egy borjúra mintegy száz légy jutott, 13%-kal romlott a takarmány értékesülése a 100 napos megfigyelés alatt.
MEGFERTŐZIK AZ ÉLELMISZEREKET
A legyek táplálkozás és peterakás céljából szállnak az élelmiszerek felületére, miközben a végtagjaikon, szívójukon, szőrképleteiken tapadó kórokozó csírákkal azokat fertőzhetik.
Ismert tény, hogy a legyek a különféle bomló szerves anyagokat, így a trágyát, ürüléket és egyéb hulladékokat egyrészt táplálkozás és folyadékpótlás, másrészt peterakás céljából is felkeresik. Eközben testfelületükre, de tápcsatornájukba is bekerülhetnek a legkülönfélébb kórokozók, majd onnan lesodródva fertőzhetik az élelmiszereinket. A kórokozók szétszóródását elősegíti a házilégy azon szokása, hogy testét és lábait jóllakott állapotban rendszeresen tisztogatja, lesöpri az azokra tapadt anyagokat.
Amint olvashattuk, a legyek tápcsatornájába is bekerülhetnek a kórokozó mikroorganizmusok, majd azon változatlanul áthaladhatnak, de akár szaporodhatnak is ott, majd a szanaszét elszórt ürülékükkel a külvilágra jutnak.
Az élelmiszerek fertőződését elősegíti a legyek táplálkozási módja is oly módon, hogy táplálkozásuk közben gyomortartalmukat a szilárd táplálékra ürítik, és ily módon azt fellazítva felszívásra alkalmassá teszik. Eközben azzal, hogy a legyek nyálukat, hányadékukat az élelmiszerekre ürítik, ugyancsak annak fertőződését idézik elő. Különösen veszélye a már fogyasztásra kész, illetve a nyersen fogyasztott élelmiszerek szennyezése.
A HÚS SZENNYEZŐDÉSE
A hús szennyeződésében a valódi húslegyeknek, illetve álcáiknak van nagyobb szerepük, melyek számára a hús a peterakásnak, táplálkozásnak és a lárva kifejlődésének szinte kizárólagos helye.
A húsba vájt vájatokban a lárvák gyorsan kifelé, majd befelé mozognak, mivelhogy nagy a levegőigényük. Ugyanakkor a fény és a szárítás a mélybe hajtja őket. Ily módon a húsban (pl. sonkában) nemcsak helyileg, „mechanikailag” idéznek elő nagy károkat, de felettébb nagy szennyeződést is okoznak.
A kockás húslégy például a lárváit nagyobb csoportokban rakja le, sőt akár a húsra rakott hálón át is leszórja. Hús vagy dög hiányában a lárváit a trágyába rakja. A lárvák tömegesen nyüzsögnek a húsjáratokban, és akár a csontig hatolnak.
Mintegy 28 olyan légyfaj ismeretes, amelyek a hús szennyezésében szerepet játszhatnak. Ezek közül 12 főként a húsból táplálkozó húslégyfaj, melyek a petéiket főként a húsra rakják. E legyek a vágóhídi hulladékok és a hús szagára 3 km-es környezetből is odasereglenek! Egyetlen légyen sokmilliónyi baktérium tapadhat.
A LEGYEK SZEREPE A FERTŐZŐ BETEGSÉGEK TERJESZTÉSÉBEN
A legyek számos kórokozó vírus, baktériumok, egysejtűek, paraziták átvivői, vagy éppenséggel köztigazdái lehetnek, veszélyeztetve az ember és az állatok egészségét.
A legyek több mint 50, az embereket és az állatokat veszélyeztető betegség terjesztésében játszanak jelentős szerepet.
Arra ezúttal nincsen lehetőség, hogy valamennyi bántalmat felsoroljuk, de példaként néhány betegséget megemlítünk, melyek terjesztésében a legyek jelentős szerepet játszhatnak.
AZ EMBER ESETÉBEN
1. Helicobacter pylori: a gyomorfekély okozója.
2. Rotavírusok, melyek többek között járványos gyomor-bélgyulladást okozhatnak. Pl. csecsemők és két éven aluli gyermekek kórházi ellátását igénylő hasmenésének is okozói.
3. Trachoma (egyiptomi szemgyulladás).
4. Hasmenések.
5. Kolera.
6. Calienteritis (Coli baktériumok okozta bélgyulladás) stb.
BAROMFIAKNÁL
1. Kokcidiózis.
2. Galandférgesség.
3. Madárinfluenza.
4. Baromfipestis.
5. Baromfikolera stb.
SERTÉSEKBEN
1. Aujeszky féle betegség.
2. Száj- és körömfájás.
3. Sertés-dizentéria.
4. TGE (A koronavírusok közé sorolt kórokozó által előidézett fertőző betegség, amely szopós malacok között tetemes veszteségeket okozó halálos kimenetelű hasmenésben nyilvánul meg.
5. Streptococcus baktériumok által okozott fertőzések stb.
SZARVASMARHA
1. Tőgygyulladások.
2. Száj- és körömfájás.
3. Thelaziosis (Fonálférgek közé tartozó Thelazia-fajok okozta fertőzés.)
A kötőhártyazsákban élősködő férgek nemcsak a szaruhártya és a kötőhártya gyulladását okozhatják, hanem a szaruhártyát perforálva még a szemcsarnokba is bejuthatnak. A fertőzést a legyek közvetítik.
4. Moraxella bovis baktériumok okozta keratoconjunctivitás (=a kötőhártya és a szaruhártya gyulladása)
5. Corynobacterium pyogenes (gennyesedéssel járó folyamatok létrehozásában szereplő pálcika alakú baktériumok stb.).
A LEGYEK LÁRVÁI ÁLTAL ELŐIDÉZETT PARAZITÓZISOK
LÉGYÁLCÁK A SEBEKEN, „KUKACOK” A SONKÁBAN. LÉGYNYÜVESSÉG.
A hús- és döglegyek egy része szívesen rakja le a petéit és lárváit az állatok és az emberek sebeire, vagy pedig váladékokkal fedett bőrére. A légynyüvesség bármelyik állaton előfordulhat, de a leggyakrabban a juhokon lehet észlelni, főként a köldökcsonkon, a végbél- és a gát tájékon vagy a fitymán.
A sebeken és sérüléseken kívül előfordul a szemben, az orrban és a fülben is, ha ott előzetesen gennyes folyamat indult meg.
A légynyüvesség leggyakoribb okozói az aranyoszöld és kék dongólegyek, a közönséges dongólegyek és a sakktáblaszerűen tarkázott potrohú közönséges húslégy. A légyálcák az élelmiszerek fogyaszthatóságát is veszélyeztetik.
Nem egy esetben az a panasz, hogy a füstölt sonkát „beköpte a légy”, de csak akkor vették észre, amikor azt felvágták. Bizony nem egyszer jókora üreget vájnak benne az ott hemzsegő légyálcák, és annak éppen a legértékesebb részét pusztítják el.
Az említett legyek kiváló szaglóérzékelésük segítségével már messziről képesek felkeresni a húsféléket, majd ezek rejtett zugaiba igen gyorsan lerakják a petéiket vagy lárváikat.
Más legyek csak táplálkozás céljából repülnek a húsra, majd petéiket máshova, pl. a trágyába rakják.
A valódi húslegyek lárváinak gyors fejlődéséhez az adott táplálékon kívül nedvességre, melegre és sötétségre van szükségük. A húsjáratokban tömegesen nyüzsgő lárvák a csontokig is hatolhatnak, és ily módon nemcsak súlyos kárt, de bizony felettébb nagy szennyeződéseket is okoznak.
Felvetődik a kérdés, hogy alkalmas-e emberi fogyasztásra a légyálcákkal szennyezett hús? Amennyiben az álcák a hús és húskészítmény mélyére hatolnak, az egész fészket a környezetével együtt meg kell semmisíteni.
A légynyüvesség gyakran előfordul az állatokon a fialás, a körmözés, illetve az olyan beavatkozások során, melyek sebek keletkezésével járnak.
A JUHOK, KECSKÉK BAGÓCSLÁRVA FERTŐZÖTTSÉGE
A bántalmat az OESTROSIS-t a juhbagócs légy (Oestrus ovis) orrüregbe vándorló és megtelepedő lárvái okozzák. A szövődményként olykor kialakuló meningitis (=agyburokgyulladás) idegrendszeri tüneteket idézhet elő, emiatt a betegséget álkergekórnak is nevezik. Az ember és a kutya ophtalmomyiasisának (=a szem légylárva okozta megbetegedése) hátterében ritkán ez a kórokozó áll.
A KÓROKOZÓ
A juhbagócs kb. egy cm hosszúságú elevenszülő légy. Alapszíne sötétszürke, de világossárga dús szőrözöttsége miatt sárgásszürkének tűnik. A szabadban nem könnyű megtalálni.
Petéiből már a tojócsövében kikelnek a kb. egy mm hosszú lárvák, amelyeket a légy a nyári meleg órákban a juhok orrnyílásainak szomszédságában rak le. A fiatal lárvák az orrüregbe vándorolnak, ahol 8-10 hónap alatt érik el a teljes fejlettségüket.
Az érett álca megközelítőleg két és fél cm hosszú. 11 szelvényből áll. Kezdetben sárga, majd sötétbarna színű. A következő tavasszal vagy a nyár elején hagyja el az orrüreget, és a talajra hullva bebábozódik. A bábból egy hónap múlva repül ki a légy.
TÜNETEK
Amikor a nyári melegben a légyrajzás idején a juhok összebújnak, vagy orrukat a földhöz szorítják, mintegy ösztönösen igyekezve így a juhbagócs legyek lárvái elől az orrukat elrejteni, valójában a bagócslárva fertőzöttséget igyekeznek megelőzni.
A fertőzés során, miközben a lárvák bevándorolnak az orrüregbe, az állatok rázzák a fejüket vagy dörzsölik az orrukat. Hamarosan azonban megnyugodnak, s hónapokig semmiféle kóros tünetet nem mutatnak. Egészségeseknek látszanak.
Amikor azonban a lárvák már kifejlődnek, kialakul az orr- és melléküregek hurutos elváltozása, gyulladása, mely egyre bővebb savós, később nyálkás és gennyes orrfolyásban és kötőhártya-hurutban nyilvánul meg.
A lárvák benntartózkodásának utolsó két-három hónapjában a juhok sokat prüszkölnek, miközben egy-egy lárva ki is repül a talajra. Idegrendszeri (agyi) tünetek akkor mutatkoznak (álkergekór), amikor a légyálcák a rostacsont (=orrsövény képzésében vesz részt) lemezei közé is bejutottak, és a hurutos, esetleg gennyes folyamat átterjed az agyburokra is. Ilyenkor a fertőzött állat időnként nyugtalankodik, fejét föl-, le- vagy ferdén tartja, előrerohan, esetleg dülöngél.
Súlyosabb izgatottság, tompultság, kényszermozgások, görcsök vagy összeesés arra mutatnak, hogy egyes lárvák a rostacsontban telepedtek meg, ahonnan a gennyes-gyulladásos folyamat már átterjedt az agyburokra is.
A lárvák kivándorlása után az orrhurut legtöbbször magától megszűnik. Amikor azonban a besűrűsödött váladék nem tud kiürülni, akkor az orrfolyás állandósul. Az agyi tünetek komoly beszámítás alá esnek, mert az ilyen juh rendszerint elpusztul.
MIT LÁTUNK A KOPONYA SZÉTVÁGÁSA ÉS AZ ORRÜREG FELTÁRÁSA SORÁN?
Az orrüreg felső részében, a homlok- illetve a szarvcsapüregben, vagy a rostacsont járataiban hurutos-gennyes gyulladást és különböző korú lárvákat találunk.
Némelykor gennyes agyburokgyulladás vagy idült garatgyulladás is előfordulhat.
NÉHÁNY HASONLÓ TÜNETEKBEN MEGNYILVÁNULÓ BETEGSÉG
Légzőszervi tünetek esetén: Tüdőférgesség, pasztörellózis, bedsoniák által okozott tüdőgyulladás.
Idegrendszeri tünetek jelentkezése során: Kergekór, listeriózis, juhok surlókórja, veszettség. E betegségek elkülönítése állatorvosi feladat.
GYÓGYKEZELÉS
IVOMEC injekcióval történhet, mely az orrbagócsok valamennyi fejlődési stádiumában lévő lárváit elöli. Alkalmazása a mellékelt utasítás szerint állatorvosi feladat.
A bántalom megelőzése a lárvák elölésével (eltaposásával) és a legyek gyérítésével történhet, melyről a továbbiakban fogunk szót ejteni.
Folytatjuk!
(A dolgozat megjelent dr. Radnai István tollából 2006. júniusában a Kistermelők Lapjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése