SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Szegfűszeg-illat és kékeszöld hullámok
Az egyik legfontosabb ültetvény a kókuszdió. Zanzibárban 4 millió kókuszpálmáról 12-13 ezer tonna koprát takarítanak be évente, ami a sziget kivitelének 12 százalékát teszi ki.
A termést hozó kókuszpálmák büszkén emelik fejüket az égető trópusi nap felé. Eleganciájuk, kecsességük és hajlékonyságuk láttán az afrikautazók az Egyenlítő bájos táncosnőinek nevezik őket.
És milyen növényeket termesztenek a fűszerszigeten? A szigetet belterjesen művelik. Melyik ország mondhatja el, hogy területének 50 százaléka művelés alatt áll? A világ szegfűszeg termelésének 80 %-a e helyről származik. A második főtermény a kókusz, de egész erdőnyi fahéjfát is találtunk, melyek kellemes illatát sokáig szagolgattuk. Megterem itt a narancs, a banán, a mangó és a papaja is, de elmentünk egy kis ligetbe, ahol kakaóbabot termő fák sorakoztak. A kellemes szegfűszeg-illat - nem lehet eleget emlegetni - dominánsan az egész szigetet elárasztja. Bármennyire sűrű is itt a lakosság, a bimbószedés idejére több tízezer idénymunkást is szerződtetnek a kontinensről.
Csodálatos, megnyugtató élményt nyújtott a kékeszölden hullámzó végtelen tenger, de szomorúan gondoltunk arra, hogy innen rajzottak ki a sok-sok könnytől, szenvedéstől és halálhörgéstől kísért rabszolgaszállító hajók. Itt lakott Tipu Tip, a hírhedt rabszolgavadász, aki az 1860-70-es években 50-60 ezer rabszolgát is idehurcolt Zanzibárba eladásra és tovaszállításra. Az angolok 1845-ben egyezményt írattak alá a zanzibári szultánnal, hogy teljesen megtiltja a rabszolgakivitelt Kelet-Afrikából. Igaz, hogy az angol hajóknak joguk volt feltartóztatni a tengeren a rabszolgaszállító hajókat, de még sokáig virágzott az embervásár.
Mit tapasztalt minderről a neves magyar világutazó hajóorvos, Gáspár Ferenc 1906-ban? Így ír: A buja növényzettel borított kisebb-nagyobb szigetek, zeg-zugos öblök meg a köztük húzódó tekervényes csatornák kitűnő búvóhelyei azon hajóknak, amelyek az egykor oly fényesen, busásan jövedelmező és nyíltan folytatott rabszolgakereskedést még ma is folytatják, természetesen dugva és titokban.
A rablóhajók ellenőrzésére hadihajók cirkálnak e vizeken, melyek aztán kérlelhetetlen szigorral megbüntetik a rajtacsípett rabszolgafutárokat. Amikor a hajó személyzetét elfogják, a vezetőket minden ceremónia nélkül felkötik a vitorlarúdra, a dugárut (rabszolgákat) átviszik saját hajójukra, az elfogott hajót pedig felgyújtják és elsüllyesztik. És mindez már a 20. században...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése