Izrael II/7

1988-BAN A SZENTFÖLDÖN JÁRTUNK - BARANGOLÁS IZRAELBEN, A NÁZÁRETI JÉZUS NYOMDOKAIN

Jeruzsálem

A Siratófal

A Parlament épülete, a Kneszet felé haladunk. Előtte egy óriási bronz menóra, egy hétágú gyertyatartó áll, mely szintén szimbolikus értékű a városnak. Ez a zsidó történelmi motívumokkal gazdagon díszített műalkotás egy haifai szobrász, Benno Elkan alkotása. Az impozáns művet az angol képviselőház ajándékozta Izrael népének. A Kneszet 5 szintes épületében 120 képviselő foglal helyet. Egy gyönyörű parkban épült 1966-ban, a Rotschild család 6 millió dolláros adományából.

A Lánc utcán haladunk a Siratófal felé. Ez az utca választja el a mohamedán és a zsidó negyedet egymástól. Sárgásfehér jeruzsálemi kőből épült minden ház errefelé. Már az angol kormányzó elrendelte annak idején, hogy a városban csak kőből szabad építkezni.

És máris a Siratófalnál vagyunk. A zsidók számára ez Jeruzsálem legszentebb helye, mely az idők folyamán számos történelmi és vallási összeütközésnek volt a színhelye. 2000 esztendős kegyhely, legjelentősebb zarándokhely. E fal felé néznek a zsinagógák prédikálószékei és a temetők is. A hívők szerint Salamon király templomszentelési imája miatt különleges ez a hely. "Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izraelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes! (...) Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor idejutván, könyörögnek e házban: Te hallgasd meg..." Ezért aztán emberek sokasága hajt fejet itt Isten előtt, vagy küldenek a fal réseibe bedugva kis cédulákon üzeneteket, kéréseket esetleg hálasorokat a Biblia Istenéhez.

A Falnál az emberek imádkoznak, sok férfi feje be van takarva. Állva felső testüket előre-hátra himbálva teljesen elmerülnek a fohászkodásban. Külön elkerített rész van a férfiaknak és külön terület a nőknek. Sokan teljesen átadják magukat az érzelmeiknek, a fejüket a falba verdesve sírnak. Ugyan kit siratnak? Ugyan miért keseregnek? Csak ők tudják meg a mindenható Isten...

Az itt folyó vallási szertartásokat szabadon fényképezhettük, de a belépéskor - mivel nem volt sapka vagy kalap a fejünkön - kaptunk egy keménypapírból készült kipát, amit kilépéskor visszaadtunk. A tér 100 ezer ember befogadására alkalmas. Maga a Siratófal 57 méter hosszú és 18 méter magas, melynek látható alsó 7 kősora Heródes király idejéből való. Tulajdonképpen a jeruzsálemi templomnak a Nagy Heródes által az i.e. I. században újjáépített része, mely a templom másfél évszázad után történt lerombolása után épen maradt. Már a II. századból való zsidó irodalomban találkozunk azzal a gondolattal és hittel, hogy Isten Szelleme nem távozott el a Faltól a templom pusztulása után sem.

A török időkben a mohamedánok nem tiltották a zsidóknak, hogy imádkozzanak itt vagy sirassák templomuk pusztulását, de a pogány környezetben ők ezt méltatlannak találták. A múlt század második felétől több kísérlet is történt a zsidók részéről a Siratófal és környékének megvásárlására, de ilyen-olyan okból valamennyi próbálkozás kudarcba fulladt. A jordániai uralom 19 esztendeje alatt a jordániaiak nem engedélyezték a zsidóknak, hogy Jeruzsálem óvárosába lépjenek, még a helybelieknek sem engedték meg a Siratófal megközelítését.

A hatnapos háború harmadik napján, 1967. június 7-én a zsidó katonák elfoglalták és kitűzték rá a Dávid-csillagos lobogót. Rotschild báró 1 millió dollárt adott ekkor a jeruzsálemi hadikárok helyreállítására. Ezt követően 90 óra alatt elbuldózerezték a környék 30 házát, elsimították a talajt biztosítva a hívőknek a szabad közeledést és vallásgyakorlást.

A nap minden órájában találhatunk itt hívőket, de hétfőn és csütörtökön e helyütt történik a 13 esztendős zsidó gyerekek felnőtté avatása. Ugyancsak itt esketik fel az izraeli hadsereg katonáit. Amint az előbbi képeken is láttuk, az ortodox zsidó szigorúan tartja az öltözködés szabályait is. Fekete kaftánban és kucsmában járnak a férfiak. Ezt csak akkor veszik le, ha eljön a Messiás. A rekkenő hőségben a nők is a vallás előírásai szerint ruházkodnak.

Jöjjenek fel most velem az Emlékezés hegyére, mely emlékhely a fasizmus idején lemészárolt 6 millió zsidó emlékének megőrzésére. Emlékhely és múzeum. A főépület előtt egy liget tele fákkal. Minden fa tövénél egy név és ország. Azok tiszteletére ültetik a fát, akik a vészkorszakban életük kockáztatásával zsidókat mentettek meg a haláltól. Itt látható e borzalmasan szép emlékmű, mely a keresztény Janusz Korczak tanárt ábrázolja, amint deportált tanítványait nem hagyva, velük együtt ment önkéntesen a treblinkai koncentrációs táborba. Önként kísérte el őket és önként pusztult el velük a náci megsemmisítő haláltábor poklában.

Most pedig meghívom Önöket abba a Jeruzsálembe, ahol Jézus élt. Tökéletesen elkészítették az akkori város makettjét 1:50 arányú kicsinyítésben, ami azt jelenti, hogy normális magasságú ember itt 3,5 cm. Minden épületet, utcát, templomot, palotát, lakóházat pontosan úgy építették meg, ahogy az akkortájt volt. Ugyanazokat az építőanyagokat alkalmazták, amiket egykor a városépítők. 8 millió kőkockát használtak fel, és a templomhomlokzat márványát is azért hozták Olaszországból, mert annak idején Heródes is itáliai márványt használt. Nem kis munkát jelentett az apró modellváros elkészítése kőből, márványból, vasból, rézből - amint az eredeti is volt.

Mindössze néhány évtizedig állt e gyönyörű város, mert Titus, római hadvezér légiói 70-ben kirabolták, majd földig lerombolták. Nem csoda, ha síratják a zsidók a gyönyörű városukat, azokat  a ragyogóbbnál ragyogóbb palotákat, nagyszerű épületeket...