Tanzánia VII/3

SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN

Belvárostól a faluszélig

Bemegyünk a templomba, amit a rabszolgavásárok helyén építettek. Tömve volt a hely feketékkel, akik kicsinosítva jöttek az Isten házába. Az asszonynép a szó szoros értelmében teleaggatja magát nehéz díszekkel. Nyakukban korall és majolikával ékesített tarka drótkarikák függenek. A lányoknak már kiskorukban többhelyütt átlyuggatják a fülcimpáját. A lyukakba fadarabkákat dugnak, amitől idővel úgy megnyúlnak a cimpáik, hogy hosszú, húsos lebennyé válnak.

Csukló-, kéz- és lábdíszeik is egészen fantasztikusak. A nők karját és lábát összefüggő vas-, réz vagy bronzdrót-tekercsek borítják úgy, hogy csak a térdük és könyökük látszik ki belőle. Ezeket a páncélfonatokat már egészen korán felszerelik a lánykákra, akik halálukig hordják azokat. A nyakukat övező és gyakran fél mellüket eltakaró karikákat sem lehet letenni. Gyakran láttam olyan néger asszonyokat, akiknek húsos karjába 2 vastag karperec vésődik, és elcsúfított izmaik természetellenes daganatként buggyannak ki közöttük.

Eltekintve attól, hogy e súlyos díszek viselése fájdalommal jár, és az asszony szabad mozgását is gátolja, gyakran a bőrét is feltöri és gyulladást okoz. S mivel a drótpáncél alatt mosakodni sem lehet, tömérdek szennyeződés gyűlik fel alatta. Ez már messziről elviselhetetlen bűzt áraszt. A fekete fehérszemélyek mégis büszke gőggel viselik ékszereiket.

Milyen a trópusi őserdő? Rendkívül buja növényzet, vastag törzsű fák és mindez hatalmas liánoktól átszőve. Csak a csapásokon tudunk haladni. Helyenként óriási sárga víztócsák, milliónyi moszkító és sok-sok szép, tarkatollú madár. Ők szolgáltatják a zenét e csodás illatú félhomályban, ahová sohasem tudnak betörni a nap sugarai. A széleken pálmacserjék, pálmafák és közöttük óriás levelű, lombos fák álldogálnak.

És milyen az egészségügy, a higiénia? A szegényeknél kritikán aluli! Az egyik néger faluban, ahol csaknem 100 százalék volt a bélférges fertőzöttség, 100 közül csak 7 háznál találtak latrinát, a többinél mindenki ott végezte el a dolgát, ahol tudta. Még egy meglepő dolog: még a primitív iskolák mellett sincs többnyire illemhely Zanzibárban. A gazdagabb feketék állami vagy missziós iskolába járatják a gyerekeiket, vagy az ország egyetemein taníttatják tovább, ahol magyar tanárok is vannak. A legtehetősebbek amerikai, londoni vagy párizsi felsőfokú intézményekbe iratják csemetéiket, de újabban sokan járnak moszkvai vagy szocialista országbeli egyetemre is.