Az eset 1944 márciusában történt a hatvani gimnáziumban a leventekiképzés során. Az udvaron felsorakozott a gimnázium VII. osztálya: egy leventeszakasz. A puskafogást gyakorolják fapuskákkal. A szakasszal szemben áll egy alacsony törzsőrmester, aki a kiképzést vezényli - keményen, szigorúan! Mellettem F. János, az osztály legjobbja, kitűnő rendű tanulója, későbbi egyetemi tanár. Következetesen elvéti a mereven programozott fogásokat. Az őrmester többször és dühösen ráordít. A fiú arcára rádermed egy idegesen vibráló kényszermosoly.
- Mi van, F.? - szólítja természetesen a vezetéknevén. - Maga a legügyetlenebb és ráadásul még ki is röhög engem?! Kilépni! A büntetés tíz fekvőtámasz!
Amikor jelenti a megfenyített, hogy végrehajtotta a feladatot, ugyanaz a torz mosoly vibrál az arcán.
- Maga mindig röhög? - ordítja az altiszt villogó tekintettel. - Büntetésből ötször körülfutja az udvart!!!
Megalázott barátom, aki teljesen ártatlan volt, csaknem összeesik a kimerültségtől... Semmi bűnt nem követett el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése