SZAFARITÚRA TANZÁNIÁBAN
Búcsú
Ma már nincsenek rabszolgák a kikötőben! Itt nincsen gépesítés, az egykori rabszolgák utódai békésen radkodnak be a hajókra. A kézi erővel végzett nehéz munkát megkönnyíti az a dallamos ének, ami már messziről hangzik a kikötőből, ami elviselhetőbbé teszi az izzasztó erőfeszítést ebben az alig kibírható melegben. A kellemes vonalvezetésű nótát a munkavezető kezdi el, majd ennek ütemére végzik a ki- és berakodás kemény munkáját.
Ma már üresen, csupán mementóként áll a tengerparton a hatalmas erőd, mely nemcsak sok-sokezer rabszolga börtöne és elosztóhelye volt annakidején, de gondosan őrködött a sziget biztonságára is évszázadokon keresztül.
Ugyancsak sokat tudna mesélni a tengerre meredő, de ma már csak a véres múltat idéző, nyugalomba helyezett, rozsdásodó ágyú is, mely valaha félelmetes bombáival védte ezt a szép, értékes és csodálatosan illatozó fűszerszigetet.
- Hát ez miféle állat a fához rögzítve? - kérdem a vezetőt.
- Ez a mongu. Nagyon értékes háziállat, mely nagyszerű kígyó- és patkányvadász! Komoly hasznot hajt itt a kikötő közelében.
Jön értünk a szafaripark gépkocsija, hogy elvigyen a fővárosba, Dar es Salamba a repülőtérre.
Feledhetetlenül szép, nagyszerű utazásunk véget ért. Felszállunk és fájó szívvel, de sok nagyszerű élménnyel gazdagodva veszünk búcsút Afrikától és csodálatos állatvilágától...
A repülő ablakából még egy utolsó búcsúpillantás Afrika legmagasabb hegycsúcsára, a Kilimandzsáróra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése