A házinyúl rühössége

 

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A HÁZINYÚL FÜLRÜHÖSSÉGE

Nagyon gyakran kérik a nyulászok az állatorvos segítségét azt panaszolva, hogy a nyulak rázzák a fejüket, hátsó lábaikkal vakarják a fülüket, az étvágyuk is csökkent, és a baj szinte galoppozva átragadt a többi nyúlra is. Sokan a fülön talált „varasodást” étolajjal próbálják fellazítani, de ez mit sem használ.

Valóban nem használhat, mert a betegség oka csaknem mindig egy nagyon elterjedt és nagyon ragadós ektoparazita (= bőrélősködő) által okozott parazitózis, a fülrühösség. A bántalom jelentős gazdasági veszteséget okoz azzal, hogy az állat lesoványodik, a szőrme értéktelenné válik, és a fertőzöttség nem egyszer elhulláshoz vezet.

Feltétlenül fontos a bajt okozó és gyorsan terjedő rühatkák mielőbbi elpusztítása, mielőtt a nagyobb veszteség bekövetkezik.

MI OKOZZA?

A rühösséget az ízeltlábúak közé tartozó rühatkák okozzák, melyeknél a tor és a potroh egybeolvadt, fiatal korukban 3, kifejletten pedig 4 pár lábuk van.

A rühatkák gazda-specifikusak, ami azt jelenti, hogy a különböző állatfajokon más és más nemhez és fajhoz tartozó rühatkák élnek. Ez a magyarázata annak, hogyha az egyik állatfajról a másikra átkerülnek az atkák, egy ideig megélnek ugyan, de nem szaporodnak tovább, és az idegen atkákkal való fertőzöttség okozta bőrelváltozás magától gyógyul. Azonban akkor, amikor az újrafertőződés már folytonos, súlyos elváltozások alakulhatnak ki.

A HÁZINYÚL FÜLRÜHÖSSÉGE

Okozója egy tojásdad alakú szívóatka, a PSOROPTES CUNICULI, mely a külső hallójárat bőrén, a fülkagyló bőrének belső felületén élősködik, továbbá azon pörkök alatt és pörkökben él, amelyek a bőrön keletkeznek a szívásuk keltette izgalom következtében. Szövetnedvet és vért szívnak.

A nőstények élettartama a gazda bőrén kb. 6 hét, attól távol, pl. a ketrec falán kb. 4 hét. A nőstény élete során egyesével 50-100 petét rak le, melyekből 2-3 hét alatt fejlődnek ki az ivarérett egyedek.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés nemcsak akkor alakulhat ki, ha az atkák kerülnek az állatra, de akkor is, ha a petéi kerülnek rá. A fertőzés tehát bekövetkezhet közvetlen érintkezés során, vagyis ha rühös vagy rühösnek nem látszó, de fertőzött állatokat állítunk be a tenyészetünkbe vagy ilyennel pároztatunk, de a különféle ragályfogó tárgyak közvetítésével is (pl. alomszalma, fertőzött eszközök, az ember ruhája, kivételesen a kutya, macska, egér, patkány, sőt a legyek is, ha atkák másztak rájuk).

HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

A fertőzést megkönnyíti a nedves időjárás, a nyirkos istálló, az állatok gyenge ellenálló-képessége, a takarmányozás hiányosságai vagy más betegségek jelenléte is.

A lappangási idő a fertőzés súlyosságától, és az állat fogékonyságától függ. Tömeges fertőzés után az első tünetek igen gyorsan, már pár nap múlva mutatkozhatnak. Kisebb mérvű fertőzésnek esetleg csak hetek múlva lesznek észrevehető tünetei.

TÜNETEK

A PSOROPTES rühatkák a bőrnek ismételt megszúrása után nyert szövetnedvekkel táplálkoznak. Ennek eredményeként a bőrön apró göbök, hólyagocskák, pörkök, pikkelyek keletkeznek. Az atkák számának növekedésével az elváltozások súlyosbodó hiperkeratózis (= kóros elszarusodás) savókilépés és bőrgyulladás formájában nyilvánul meg. A fülkagyló belső felületének nagy részén, sőt olykor a külső hallójáratban is pikkelyezés és vaskos pörkképződés mutatkozik.

Súlyosabb esetekben az elváltozások a középső fülre, a belső fülre és az agyburokra is kiterjednek.

A betegség kezdeti szakában csak mérsékelt viszketés jelentkezik, amely azonban a fertőzés előrehaladtával fokozódik. A nyulak rázzák a fejüket, fülkagylóikat hozzádörzsölik a ketrec a ketrec falához, és hátulsó végtagjaikkal sokszor véresre vakarják.

A bántalom előrehaladott szakában a fülkagylón a szőrzet összetapad, a savós váladék beszárad, és a fülkagyló belső felületének mélyedéseiben és redőiben szürke vagy szürkésbarna, zsíros, lemezes pörkké alakul át.

A kezelés elmulasztása esetén középfülgyulladás (étvágycsökkenés, láz, ferde fejtartás) vagy agyhártyagyulladás is kialakulhat, mely görcsökkel és idegrendszeri tünetekkel járhat.

A betegség a kezdeti szakaszban jól gyógyítható, amikor azonban a középfülgyulladás jeleként ferde fejtartás is mutatkozik, már kétes az eredmény. Amikor pedig idegrendszeri tünetek is fellépnek, az állat gyógyíthatatlan, és mielőbb húsra kell értékesíteni.

GYÓGYKEZELÉS

A vaskos pörköket a gyógykezelés előtt paraffin- vagy napraforgóolajjal fel kell puhítani, és óvatosan vattatamponos törléssel el kell távolítani, majd a tamponokat elégetéssel gondosan meg kell semmisíteni.

Ezután a megtisztított hallójáratok és fülkagylók bőrét valaminő aktaölő szerrel kell kezelni.

Erre alkalmas szer a NEO-STOMOSAN koncentrátum A.U.V., melyből 1-1,5ml mennyiségből 1:400 arányú vizes oldatot készítünk, majd ezt a külső halójáratban eloszlatjuk. Mindkét fül kezelése szükséges és a kezelést 7 nap múlva meg kell ismételni. Ha az elváltozások a fülön kívül egyéb testtájékra is kiterjednek, azok kezelése is szükséges. A fertőzés terjedő hajlama miatt fontolóra kell venni a beteg állat társainak a preventív (=megelőző) kezelését is.

A ketrecet és a padozatot alaposan ki kell takarítani, és ezután a környezetet is ajánlatos lepermetezni valaminő atkaölő szerrel (NeoStomosan stb.).

Jó eredményről számolnak be a fertőzött állatok IVOMEC injekcióval történő kezelése után, melyből 0,2mg/kg mennyiséget ajánlanak az állat bőre alá fecskendezni.

A NYULAK EGYÉB RÜHÖSSÉGE

A fülrühösséghez viszonyítva jóval kisebb jelentősége van a NOTOEDRES CATI és a SARCOPTES SCABIEI által okozott rühösségnek. E fajok a bőr mélyebb rétegeibe furakodnak, ott élnek és szaporodnak. Mindkét atkafaj mindenekelőtt a fej bőrén hoz létre kóros elváltozásokat.

Főként a szem körül, az orrháton és az ajkak tájékán jelennek meg az első tünetek. A szőr kihullása, a bőr kipirosodása, pikkely-, göb-, hólyag-, pörkképződés, korpádzás, ragadós exsudatum (= izzadmány), a bőr megvastagodása és ráncossá válása figyelhető meg.

Szemben a NOTOEDRES okozta fejrühösséggel, a SARCOPTES atkák a fej bőréről egyéb testtájakra, így a törzsre és a lábvégekre is átterjedhetnek, és a rühösségre jellemző elváltozásokat hoznak létre.

A betegségre a nagyfokú viszketegség a jellemző, miközben a beteg nyulak étvágya csökken, elgyengülnek, lesoványodnak, súlyos esetben pedig az erősebben fertőzött állat elhullik.

A fej és egyéb bőrrészek rühösségét okozó, bőrkaparékból nyert atkafajok morfológiailag megkülönböztethetők egymástól. Járványtanilag fontos különbség, hogy a NOTOEDRES esetében a macskák, a SARCOPTES során pedig a kutyák, egerek, ember stb. is szerepet játszhatnak a fertőzés forrásaként.

A gyógykezelés és megelőzés lényegében megegyezik a fülrühösség során elmondottakkal.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. júliusában.)