Vietnam VI/1

VIETNAM 1995.

Vüngtau nemcsak Vietnam, de a világ egyik legszebb tengerparti üdülőhelye

Máris elértük a tengert és elénk tárult e csodálatos, egzotikus, trópusi panoráma. A tengerbe torkolló kis folyótorkolatban egy halásztelepülést látunk, ahol cölöpházakban és bádogviskókban több tízezer ember él a higiénia legalapvetőbb szabályai nélkül. A 180 ezer lakosú város központjában (mely nagyon kedvelt pihenőhelye volt az amerikaiaknak) hosszú, lezárt redőnyű üzletsort találtunk. Kiderült, hogy valamennyi nyilvános ház volt a felszabadulás előtt. A képen a halászkikötőt látjuk. Maga a városnév, hogy Vüngtau a vietnami nyelven hajókikötőt jelent. A települést a XVII. században alapították, majd a franciák foglalták el, végül is az amerikaiak birtokába került.

Az időjárás kitűnő, a levegő tiszta, a tengerpart homokos. A gazdag külföldiek és vietnamiak a tengerparton végestelen végig gyönyörű villákat építettek, melyek most elhagyatottak, gondozatlanok, egyik-másikban lumpen családok költöztek be egész sereg gyerekkel. Az amerikaiak hadibázissá alakították át a várost és annak kikötőjét is. Repteret, lokátor állomást is építettek. A lakosság elsősorban kereskedelemmel foglalkozik, de a környéken most folynak a reményteli kutatások az olaj- és gázkincs kitermelésére.

Indulnak a halászok. Vietnamban a tengeradta sónak sokkal nagyobb becsülete van mint nálunk. A lapályos partokon alakítják ki a sólepárló parcellákat, melyekből a nap heve elpárologtatja a vizet, és ott marad a helyén a kristályos konyhasó.

A Hoa Binh szálllóban laktunk, mely csaknem a tengerparton feküdt, és valóban minden igényt kielégített. 75 előtt amerikaiak laktak ebben hotelban is, mely egy hosszú szállósor egyik épülete volt.

Vietnamban minden helyen moszkító háló alatt aludtunk. Este lefekvéskor gondosan meg kellett vizsgálni, hogy nem került-e moszkító a háló alá, mert ez esetben még másnap is véresre vakarhattuk magunkat - nem beszélve a malária veszélyéről.

A vüngtaui Buddha-templom nemrég épült. Nézzünk be minden külön kommentár nélkül!

A gyermekláncfűnek van egy távoli rokona, a gumifa. A pöttöm növény és a trópusi éghajlaton 15 méterre is megnövő szálfa nemigen hasonlít egymásra, de valamiben megegyezik: fehér színű nedvük tartalmazza a gumi alapanyagát, a kaucsukot - persze nem egyforma mértékben. A 30-as években a franciák telepíteték be Dél-Vietnamba a gumifát, az autóipar fejlődésével. A kedvező éghajlat és az olcsó munkaerő kifizetődővé tette a hatalmas ültetvények telepítését. Az egymástól 4-5 méter távolságra négyzetesen ültetett fákat a munkások 3 naponként éles késsel spirálisan megmetszik. A vágás legalsó pontjába vékony vaslemezt döfnek. Ez biztosítja, hogy a tejfehér latex, a fa könnye egy csuporszerű edénybe csöppenjen. A latex gumitartalma csak 30 százalék, egy fa egy héten mindössze néhány deka termést hoz, de ez az erdő is több millió fából áll.

Utunk következő állomásaként kimentünk a botanikus kertbe, ahol a nem mindennapi virágokat csodálhattuk. Ez a meseszép vegetációjú ország mégis mennyire szegény volt! Régen minden hektár föld után 3 mázsa rizst kellett adóként fizetni. Tetejébe minden járásnak bizonyos mennyiségű alkoholt és ópiumot is be kellett szolgáltatni! Így szoktatták rá az embereket az ópiumra, mely életüket ugyan némileg elviselhetőbbé tette, de megfosztotta akaratuktól és veszedelmesen rombolta az egészségüket.

Az állatkerben egzotikus madarakkal és krokodilokkal találkozhattunk. Mindenfelé padokat helyeztek ki, de rajtunk kívül csak kevés vietnami pihente ki fáradalmait azokon, legtöbben guggoló ülésben fogyasztották a rizst, így lazítottak, így tereferéltek. Egy barátom, aki már évtizedek óta él a trópusokon azt mondta: "Ha jól meggondolom a dolgot, főleg ez a guggoló ülés választ el bennünket európaiakat a keleti népektől." Van benne valami.

Sétálunk a gyönyörű parkban és felteszem a kérdést:

- Milyen betegségek fordulnak elő a leggyakrabban?

- Előre kell bocsátani, hogy Vietnamban bizony nagyon kevés az orvos, de a felcserellátás már jobb, és az anyagi erőhöz képest a kórházi ágyak számát is állandóan gyarapítják. Ma sem mentes az ország teljesen a régi pusztító betegségek némelyikétől, de a múltban a TBC mellett aratott a kolera, a himlő, a malária, a trachoma, a szifilisz és a tífusz. Sajnos a gyógyszergyártás is gyermekcipőben jár. A patikákban főleg külföldi specialitásokat lehet kapni, de magam is láttam több magyar gyógyszert is. No meg az út szélén üldögélő árusok kínálják borsos áron a legkülönfélébb orvosságokat. Búcsúzzunk el Dél-Vietnamtól, és utazzunk vissza északra, egyenesen a francia tisztek régi kedvenc üdülőhelyére, Do Son-ba, mely annyit jelent, hogy a tanító hegye.