VIETNAM 1995.
A Tet 3 napos ünnep
Bár a falvakban is ünnepelnek, itt teljesen nem állhat le a munka. A 3 napos eszem-iszom pótlásáról gondoskodni kell!
A vietnami piac - amint arról már több képet látva igazán meggyőződhettünk - valóban nagyon igényes. A zöldségfélék előkészítése alapos munkát igényel. A bambuszkosár sokmindenre használható, de mi mindenre jó még a bambusz? Házak, bútorok, edények, étkezőpálcák, tutajok, kis hajók, sőt még kisebb hidak is készülnek bambuszból. Néhány keleti hangszer alapanyaga is, fiatal hajtása pedig kitűnő eledel.
A jó és a rossz szimbóluma Vietnam-szerte mindenütt megtalálható. A rossz embert megtestesítő figura kicsit kínais, de nem csoda, hiszen a történelem során a kínaiakkal sokszor összeütköztek a vietnamiak. Sőt Vietnam mai területén csaknem 1000 esztendeig a kínaiak uralkodtak.
Mi történik a halottakkal? Fatörzsből készült koporsóban a földbe temetik, aztán 3 év múlva kiássák a maradványait az első sírból, cserépedénybe teszik a csontokat és elhelyezik egy végleges sírba. A Tet idején az ősök is visszatérnek 6 nemzedékre visszamenőleg, hogy valóban együtt köszöntse a család az újesztendőt. Temetési menettel is találkoztunk, mely során elöl mezítlábas gyerekek jöttek nagy fekete keretes fehér zászlót hoztak. Egyik gyerek nyakában egy dob függött, melyet állandóan vert. Néhányan zöld bambuszágakra kötözött papírszeleteket lengettek. Mögöttük asszonyok haladtak, kerek szakajtóból arany- és ezüstpapírokat szórtak az útra.
A Tet ünnepén benépesülnek a pagodák. Egyre többen és többen jönnek, mind hangosabb a suttogó, csoszogó tömeg. A nénikék merev testtartással kuporognak az imádkozógyékényen. Füstölők fojtogató ködébe burkolóznak az istenszobrok, meditáló Buddhák, marcona harcosok és szigorú ítélőbírák.
Az ünneplőbe öltözött fiatal szerzetes, bonc monoton ritmussal veri az isteneket hívó és a hite szerint gonoszt elűző dobot - fájdalmas, mondhatni szép dalt énekel. A fekete selyem nadrágos nénikék pálmalevélbe csomagolt virágszirmokat, gyümölcsöket ajánlanak az isteneknek, füstölők százait gyújtják meg az oltáron.
A gyönyörű kandeláber kísérteties félhomályt biztosít az általunk nem ismert számtalan buddhista kegytárgyak között. A templomszolga nem győzi üríteni a füstölővel teleszurkált edényeket. Ha nem tenné, biztos valamennyien megfulladnánk...
Búcsúzóul leültünk néhány percre egy padra a Visszaadott Kard tó partján, hogy elköszönjünk az ünnep városától, Hanoitól, ettől az ezeréves, parkokkal, ligetekkel, tavakkal és egzotikus fákkal és növényekkel teletűzdelt helytől. De búcsúzunk e hős, szorgalmas, mégis szegény nép különlegességekben páratlanul gazdag országától.
Rövid ujjú ingben szálltunk fel a repülőgépre, és csak akkor borzadtunk meg, amikor az éjszakát átutazva kora reggel lenéztünk a gép ablakából és elénk tárult a hófödte Szibéria! Hanoiban a felszálláskor még plusz 24 celsius fokot mutatott a hőmérő, s amikor kiszálltunk Moszkvában (ahol mínusz 30 fok volt), állandóan dörzsöltük az arcunkat meg a fülünket, mert az 54 fokos hőkülönbözet szinte kibírhatatlannak tűnt. Ezúttal ridegebbnek látszott a napfényben szikrázó Kreml és a befagyott, behavazott Moszkva folyó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése