Vietnam I/3b

 VIETNAM 1995.

További múzeumok

Sikerült lencsevégre kapnom az anyát és lányát az észak-vietnamiak jellemző viseletében: így öltözik a középkorú és a fiatal korosztály.

Látogatást tehettünk a Ho Shi Minh Mauzóleumban, ebben az óriási méretű márvány épületkolosszusban, mely több nagy folyosóból és teremből áll, és lényegesen nagyobb, mint a Lenin Mauzóleum Moszkvában. Üvegkoporsóban fekszik a bebalzsamozott nagy vietnami vezér, Ho apó.

Innen az 1959-ben megnyitott múzeumba mentünk, ahol több vietnami festő rengeteg képét állították ki, főként azokat, melyek valamiféle történelmi eseményt vagy az ország jellegzetességeit ábrázolják.

A képek önmagukért beszélnek, de néhány szót kell szólni Vietnam történelméről, mely az idegen hódítók ellen vívott szakadatlan harcok sorozata. Ezzel magyarázható a szegénység és bizonyos fokú elmaradottság, amit ezideig a képeken is láttunk, s amely felszámolására törekszenek lépésről lépésre anyagi erejükhöz mérten. Előbb a mongolok és a kínaiak ellen vívtak élet-halál harcot, majd a XVIII. században a franciák vetettek szemet a termékeny földekre, a szorgalmas, tanulékony nép munkaerejére. Hamarosan rájöttek, hogy a vietnamiak nemcsak dolgozni, de harcolni is tudnak. 1930-ban Ho Shi Minh vezetésével verbuválódó hazafias erők kezdeményezésére 1945-ben (amikor a japánok vették át a franciáktól a hatalmat) általános felkelés tört ki, és szeptember 2-án kikiáltották a független VDK-t.

Amíg elsétálunk az Irodalmi Múzeumba nem éppen a legelőkelőbb utcákon át, hadd folytassam a rövid történetet. A francia gyarmatosítók az önállóságba nem nyugodtak bele! Általános támadást indítottak, mígnem Dien Bien Phunál végleges vereséget szenvedtek 1954-ben.

Ez a békeértekezlet osztotta ketté Vietnamot, és így született meg két állam: Észak és Dél. Dél-Vietnamot az amerikaiak dollárdmilliárdokkal pumpálták tele. 1 milliós hadsereget szereltek fel, ők is küldtek több mint fél milliónyi intervenciós katonát, rommá bombázták északot, mégis győzött az egységesítési vágy, és 1975-ben kiszorították az országból az amerikaiakat és megverték a déli hadsereget. Ekkor egyesült a két Vietnam.

Elértünk a XI. században épült Irodalmi Múzeumba vagy Pagodába, mely a vietnami műveltség fellegvára volt, és amire nagyon büszkék is a polgáraik.

A vietnamiak előbb kínai írással írtak, majd a XIII. században ebből fejlődött ki a nom írás, mely fellendítette az irodalmat, költői akadémiákat alakítottak és irodalmi versenyeket rendeztek.

A portugál szerzetesek szerkesztették meg a mai írást, mely latin betűs és fonetikusan jelöli a veitenami nyelvet. Az irodalmi pagodában nyilvános vetélkedő alapján avatták a doktorokat, nevüket e táblákra vésték.

A pagoda épületét látjuk, ahol a vetélkedőket, az irodalmi vitákat tartották, de az írók azóta is minden esztendőben egyszer összejönnek itt. A XIV. századtól a királyok gyermekei is itt tanultak. A pagodában a leghíresebb írók képek láthatók és néhány írásuk. A versenyek nagyon népszerűek voltak, olyan tömeg vett részt azokon, mint manapság a futballmeccseken. A versenyzők bambusztölcséren át kürtölték ki a költeményeiket, hogy ne csak a zsűri, de a nép is hallja.