VIETNAM 1995.
Haiphongban vagyunk...
...Vietnam
második legnagyobb kikötővárosában. A települést már a XVII. században
alapították, de 1886-ban elfoglalták a franciák és innen indultak az
ország elfoglalására. A vietnami háborúk során bizony csaknem minden nap
szerepelt a város neve a hadijelentésekben! Az amerikai haditengerészet
a háború során teljesen körülzárta aknákkal, és a sorozatos bombázások
során többek között 16 iskola is pozdorjává vált.
A
folyóparton nem valami elragadó látvány fogadott. Milliónyi moszkító,
szemét és bűz. A régen szép épületek gondozatlanok, egy-egy házban több
család is lakik.
A
trópusi éghajlat és az idő vasfoga, no meg a rendszeres karbantartás
hiánya nagyon meglátszik. Persze s sortatarozásra nincs elegendő pénz,
hisz az ország anyagi erejét teljesen kimeríti a sok háborúskodás mellet
az életszínvonal minimális fenntartása. Persze e képek láttán azt is
figyelembe kell venni, hogy 1945 körül még több millió ember halt éhen
ebben az országban, mely csak az akkori megszállóknak (franciák,
japánok) hozott busás hasznot.
Szinte
el sem tudjuk képzelni, hogy ezekben a dzsunkákban sokszor
többgyermekes családok laknak és egyáltalán hogyan élhetnek ilyen
körülmények között... Egyik-másikban 4-5 tagú család is ellakik. Valaha
több mint 200 ezer ember élt ilyen rozzant bárkákban: valóságos
bárkaváros volt itt, az ópiumcsempészek búvóhelye és a leánykereskedők
vadászterülete.
De
bent a városban a piacon ember ember hátán, csúcsos kalap csúcsos kalap
hátán... Az országnak elsősorban a városlakók étkeztetése okoz komoly
gondot. A jegyrendszer csak szűkös fejadagokat biztosít, a kiegészítés a
piac feladata.
A
likőrt és a cukorkát sokan vásárolják. Hogy miért? Mert hamarosan
közeledik a holdújév, a TET ünnepe, ami a mi karácsonyunknak és a
szilveszternek felel meg és a legnagyobb vietnami ünnep. Csirke, banán,
szemét... Itt-ott elsurran egy vagy több patkány is, de erre a
helybeliek nem sokat adnak.
Ez a cum-cum! Kompótként fogyasztják. Nagy mag van benne és csak vékony gyümölcshús-réteg. Nálunk aligha lenne kelendő.
A
gyerekhad főként a hölgyeket kísérte, és amikor azok nem néztek oda,
nagy kuncogások közepette csípték meg a nejlonharisnyájukat, mivel ez
náluk ismeretlen, és különösen tetszett nekik.
A
szomszédos utcában ugyanolyan tömeg fogadott. Itt még többé-kevésbé
épen maradtak a régen szép házak erkélyei is. Aki már bevásárolt és van
pénze, riksát fogad! Egyébként a riksa drágább, mint a taxi, bár e
nagyvárosban alig egy-kettővel találkoztam. A szabadpiacon korlátlan
mennyiségben kapható rizs, de az ára körülbelül húszszorosa a jegyre
kaphatóénak. Külön szórakozást jelentett számunkra a rejtélyes zöldség-
és gyümölcshalmok és az ismeretlen fűszerek tanulmányozása, miközben
otthon januári nagy hófúvásokról érkezett hír. A banán itt néptáplálék.
Igen olcsó és annyi van belőle, hogy nem győzi az ember szemügyre venni
valamennyit. Csaknem 50 féle banánt termelnek Vietnamban. Az
ananászhegyek, papajahalmok, grape fruit-dombok között arra
gondoltam, hogy miként tudnék annyit enni belőlük, hogy majd ne kívánjam
meg azokat odahaza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése