Vietnam VII/1

VIETNAM 1995.

A Tet éjszakája

Rengetegen utaznak a Tetre a fővárosba személyvonattal - nem luxuskocsik ezek, de annyira tömöttek, hogy még a vonat tetején sincs szabad hely. Aki tehetősebb, nem húst, de egész sertést vásárol, s egyéb szállító jármű híján a mindenre jó bicikli csomagtartójára rákötik a sivalkodó állatot. Szerencsére az itteni éghajlati és takarmányozási körülmények között a hízósertés többnyire mindössze 60-70 kiló között mozog, mert a mi kihízott disznóinkat aligha tudnák így szállítani.

Mi is izgalommal vártuk a Tet ünnepét, a vietnami szilvesztert. Vacsorára voltunk hivatalosak. Pezsgőt és rizspálinkát kaptunk, majd a vietnami sört és a legínyencebb falatokat tették ki az asztalra. A töltött hús ízlett leginkább, amit salátával lehetett enni, és kis csészében ott látjuk az erjesztett halból készült csípős szószt is, amivel mindent nyakon öntenek.

Pálcikával kellett enni a tányéromon levő rizst apró hal- és sertéshús darabkákkal és a rákot savanyúkáposztával. Azt a sárga sajtkonzisztenciájú "ínyencséget" nagyon kínálták a vendéglátóink, de már messziről olyan szaga volt, hogy még a közelségét is csak nagy lelkierővel lehetett kibírni. Ma sem tudom, mi lehetett... Itt minden teával kezdődik és teázással végződik! Utóbb már nem kértem belőle - nagy megdöbbenésükre -, ugyanis keserűen isszák, ahogyan én nem szeretem. A nejemen csodálkoztam, aki még az utántöltést is (legalábbis úgy látszott) nagy élvezettel szürcsölgette.

A vacsora után táncmulatság volt. Nekem úgy tűnt, hogy itt csak az európaiak táncoltak, valamennyi követség alkalmazottai és a Hanoiban dolgozó külföldiek. Egy hosszú asztalnál magasrangú vietnamiak ültek, ettek-ittak, beszélgettek - szenvtelen arccal. Így szórakoztak. De hogyan és hol mulat a nép?

A Tet éjszakáján - akárcsak nálunk szilveszterkor - egész Hanoi az utcákon tolong. Vannak, akik végigbiciklizik az éjszakát.

Párosával vagy csoportokba verődve sétálnak a fiatalok a Visszaadott Kard tava körül. Mindenki vidám, jókedvű és senki sem részeg! Aki levelet szakít a tó körüli sudár fákról, minden kívánsága teljesül jövőre. Férfiaknak sikert, asszonyoknak hű szerelmet ígér a legenda. Sokan egész ággal szereznek a banian fa varázserejű, húsos leveléből és kérés nélkül osztogatják a szembejövőknek.

Sötét van, de a tó körüli fák színes égői világítanak. Durrognak, csattannak, robbannak a petárdák egyenként és csokorba fűzve. Ceruzavastagságú patronok és tekintélyes robbanótöltetek. A rendőrök minderre ügyet sem vetnek. Ének, nóta, kurjongatás nem hallatszik, mint nálunk.

Ismerősök és ismeretlenek köszöntik egymást: összemosolyognak és integetnek.

És rendületlenül dobálják a dörgő és fénycsóvától kísért petárdákat, melyek elől nem egyszer el-el kell ugranunk. Visszamegyünk a bálterembe, ahol az európaiak a maguk módján immár másodszor, januárban is megünneplik a szilvesztert. A holdnaptár szerint az újév minden évben más napra esik, mert a holdhónapok csak 28 naposak.