2012. október 10., szerda

Vietnam II


VIETNAM 1995.
A jensói termelőszövetkezet



Látogatást tettünk a Hanoitól 10 km-re levő, jensói téeszben. 1959-ben alakult 13 kis szövetkezet, majd 3 év elteltével 2 nagyobb lett belőle, míg 1977-ben ez a kettő is egyesült. Az elnökhelyettesnő elmondja, hogy 1200 család, mintegy 6000 fő él itt, melyek közül 2400 munkaképes, 63 százalék nő.





Meghívást kaptunk a brigádvezető lakására, ahol bekukkantunk a hálószobába, a konyhába, a kamrába és a tisztaszobába. Míg ezeket megnézzük, elmondok egyet s mást a téeszről. Területe mindössze 449 hektár. Fő feladatuk a rizstermelés, de évente 750 tonna halat is fognak, melyből 250 marad a tagoknak, 500 tonnát adnak az államnak. Van szőnyegszövő üzemük, melyben évente 3600 szőnyeget készítenek, és valamennnyi állami exportra kerül. Az asszonyok nyugodtan dolgozhatnak, mert a téesz 500 férőhelyes óvodája fogadja a gyerekeket. Bölcsőde is van, ahol naponta kétszer ingyenes étkezést kapnak a nebulók. Az orvosi ellátást 7 felcser és egy nővér végzi. A gyerekszülési szabadság 2 hónap, amikor az anya 25 kg rizst kap havonta.





És mennyi a kereset? Az átlagfizetés 250 dong! persze figyelembe kell venni, hogy a legszükségesebb dolgokból (rizs, ruha, cipő, cigaretta stb.) igen olcsón, jegyre kapnak bizonyos minimális mennyiséget. A jövedelemkiegszítés nagyon fontos része a háztáji. A háztáji föld azonban kicsiny, tagonként mindössze 42 négyzetméter. A nyugdíj a nőknél 55, a férfiaknál 60 év után jár és a fizetés 75 százaléka. A temettetést a téesz díjmentesen végzi. Havonta két ízben van ingyen mozi a téeszben, nagy ünnepekkor pedig húst és más élelmiszert adnak a tagjaiknak a maximált állami, tehát jegyes áron.





A sertéstelepen ezek a 60-70 kilós állatok már kihíztak! Főként hántolatlan rizst és zöldségféléket kapnak. Évente 200 tonna húst termelnek, mely 85 százalékát ugyancsak az államnak kell leadni. Megkérdeztem, hogy milyen a szakember-ellátás. Van-e állatorvos? Ilyen szakembert nem ismernek. A sertéstelepet egy technikus vezeti, és ő lát el itt minden feladatot szőröstül-bőröstül. Az egyetemi végzettségű szakember még viszonylag elég kevés az országban.





Miközben kimentünk a rizsföldekre, egy kis üzlet mellett haladtunk el, aminőből nagyon sok van errefelé.





Ez a parasztház a falu szélén már nem volt olyan elegáns, mint a brigádvezetőé. Bambuszból készült, és a berendezése szerényen szólva is rendkívül egyszerű.





Íme a konyha! Ezt bizony nem szükséges takarítani. Szerelőt hívni sem kell, a csap sosem romlik el. A víz kéznél van a hordóban. Az elmosott edényről a földre csurog, ami rajta maradt, a szomjas föld egyből fölissza.





A meghalt ősök sem messze, itt a ház körül nyugszanak. Ők masszívabb, hosszabb életű házba kerülnek, mint amilyen az élőké...





A téeszben évente egyszer aratnak, és hektáronként 7 tonna rizst termelnek. Jól tudom, hogy évezredek óta vízben palántázzák, nevelik errefelé az életet adó rizst, ám amikor meglátjuk combig vízben a kitartóan hajladozó munkásokat, teljes elismeréssel kell adóznunk. Utunk során nem kizárólag a ragyogó napsütésben, de a szitáló esőben, nyirkos hidegben is ugyanúgy láttam őket dolgozni, és soha egyetlen szóval sem panaszolják a munkakörülményeiket.




Évente 1200 tonna rizst termelnek, és a gépesítettség csak 25 százalékos, az emberi erő pedig 75, mert hiányzik az alaptőke. Ennek a viszonylag nagy tsz-nek csak 3 millió dong az alaptőkéje. Nagyon hasznos segítséget nyújtanak a munkában a bivalyok, hisz a gazdaság mindössze 6 traktorral rendelkezik, mely főleg szántással foglalkozik és 30 őrlőgépe van.





Mit lehet jegyre kapni és mennyi az ára? A fizikai munkás 20-25, a könnyebb munkát véghző dolgozó 13-15 kg rizst kap jegyre egy hónapban, és ezért kilogrammonként mindössze fél dongot kell fizetnie. Mindenkinek jár havonta 2 kg hús kilónként 2 és fél dongért, 1 kg cukor 2 dongért. Ugyancsak mindenkit megillet évente 5 méter ruhaanyag is. Az új házasoknak a tsz ingyen ad házhelyet. Nagyon sok gyereket láttunk! Mekkora a népszaporulat? Városban 3, falun általában 4 gyermek van egy-egy családban. Az átlagéletkor ma már eléri a 60 esztendőt.





A betonúton hosszan elterítették a rizst. Először nagyon vigyáztunk, hogy rá ne lépjünk, de kiderült, hogy a rizs cséplését éppen az erre haladó gépkocsik segítik elő. A cséplőgép elenyészően kevés, a kézi cséplés pedig embertelenül nehéz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése