Vietnam VII/2

VIETNAM 1995.

A Tet másnapja

A rettenetes durrogástól alig aludtunk. Jó korán felkeltünk tehát és elsétáltunk a Vörös folyóhoz, mely kettészeli Hanoit. E folyó valóban a színéről kapta a nevét, ha a Nap rásüt, téglavörös az iszapos hordalékától. A várost a folyó deltavidékén alapították.
Kora reggel van, még csendes a Visszaadott Kard tavának környéke, ahol éjszakai kószálásunk színhelyén most leültünk egy padra. A járókelők ugyancsak megnéztek bennünket eltérő fizimiskánk miatt. Itt hosszú orrúnak nevezik még a legpiszébb európait is. Talán mondanom sem kell, listavezető voltam...
A monda szerint a Visszaadott kard tavában lakozik a csodálatos teknősbéka, aki kölcsönadta legyőzhetetlen kardját Le Loinak, a nemzeti hősnek, hogy űzze ki az országból a hódítókat. Le Loi miután megverte a Mingeket, visszaadta a fegyvert a teknősnek. A tó közepén kicsiny templom áll egy apró szigeten, Gyöngyhegy szentélynek hívják.

Hamarosan megtelt a park az ünneplőkkel. Megcsodálják a buddhista szerzetest, aki füstölő pálcikákat árusít, hisz a Tet ünnepén a templomba is illik elmenni, oda pedig virágot és füstölőt kell vinni.

Hamarosan árusok tömege lepi el az utcákat. A mozgó étterem mindig forgalmas! Kínálnak itt sziklára ültetett törpe fácsakákat, kígyózó léggömböket, faragásokat, porcelánokat. A maláriát terjesztő moszkítóktól azért nappal sem lehet teljesen biztonságban az ember, ezért a nagyon apró gyerekek fejére moszkító hálót húznak.

A Tet 3 napig tart. Nyakunkba vesszük a várost és elvegyülünk az ünneplő, lakomázó, szórakozó tömegben. Az ünnep másnapján a rokonok, ismerősök meglátogatják egymást. Az első látogató férfi kell, hogy legyen (személye különösen fontos) - szerencsét hoz! Az utcára nyíló apró lakásokba bekukucskálva látjuk az alacsony asztalkán: ott áll a Tet-fa és a vendégváró teáskanna apró csészékkel.

Asztalra készítik a Bang chungot is, a vetnami beiglit, amivel ugyancsak illik megkínálni a vendéget. A dongfa levelébe csomagolva 12 órán keresztül főzik a rizsből, zöldbabból, disznóhúsból összekevert négyszögletesre formált süteményt. A virágárus sem mindennapi, de ünnepi asztalra való vágott virágot kínál.

Az elcsöndesülten figyelő tömeg közepén ott kuporog az író bácsi, aki gyors ecsetvonásokkal kínai jeleket fest piros papírszalagokra: újévi jókívánságok - megrendelés szerint.

A tó dísze, a Ngoc Son pagoda előtt készülnek az érzelmes fotók - emlék a következő évbúcsúztatóig.

Sokáig figyeltük ezt a nyulas szerencsejátékot, de sehogyan sem sikerült megfejteni a rejtélyt, hogyan is kell játszani.

És íme a borítékos sorsjegy, amellyel nem pénzt, hanem egy-egy üveg hamisítatlan vietnami likőrt vagy rizspálinkát lehetett nyerni.

És közben 3 napig rendületlenül puffogtak, durrogtak a petárdák. Robajuk egy háborús ütközetet is felülmúlt. Az üzemek, vállalatok az ajándékcsomagokkal petárdákat is osztanak.

Ma mindenkinek jut tetszés szerint rizs, csirke, hal és disznóhús is kerül hozzá. Hónapokon át elcsíptek néhány szemet a szűkös fejadagból, hogy a Nagy Napon bővében legyenek a rizsnek.

A posta, a vidéki rokonok hozzák a csomagokat, dugig van a zöldség- és gyümölcspiac, aratnak a konfetti-, játék- és lampionárusok. Naponta félmillió virágcsokor, Tet-fa (parányi gyümölcsöt termő apró barackfa) várja a vásárlókat.

Ünneplőbe öltöznek. A szilveszteri újévi malac itthon szerencsét hozó szimbólum, de így van ez Vietnamban is. Minden lakásban újra meg újra kiakasztják az év első napján a bőséget sugárzó és szerencsét hozó jól megtermett hízó képét.