Vietnam V/3

VIETNAM 1995.

Nevelőintézetek, Elnöki Palota, Színház

Furcsa helyre látogatunk el most, egy átnevelő táborba. A prostituáltakat, a bűnözőket és a narkósokat gyűjtik be ide 1-3 esztendőre, amíg "átnevelődnek". Dolgozniuk kell, szakmát tanulhatnak és politikai előadásokat kell hallgatniuk. Sajnálatos de kikerülhetetlen logikája a társadalom-átalakításnak: az új rendszert csak a régi lerombolásával lehet felépíteni. Ez a rombolás pedig óhatatlanul áldozatokkal jár. A bábrezsim összeomlása után a sagoniak kiváltságos rétegei számára az élénkítő dollárinjekciók elmaradása a mindennapi élet szintjén azt jelentette, hogy le kellett mondaniok a fogyasztói társadalom jó néhány vívmányáról. Akik nem voltak hajlandók alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, azok jó része repülőgépre vagy csónakra ült és távozott. Bizony több millió ember. Minden amerikai katona egy-egy vietnami állampolgárt volt jogosult magával vinni. A Thieu rezsim kiszolgálói, a lumpen elemek átnevelőtáborokba kerültek, és aktív részt kellett vállalniuk a szűzföldek termelővé alakításában.

Végtelenül szomorú az árvaház, ahol ottlétünkkor 462 gyermek neveléséről gondoskodtak. Közülük 333 fiú, 129 lány. Ők azok, akiknek az apja amerikai katona (ezért vannak köztük négerek és fehérek egyaránt) vagy saigoni tiszt, aki elesett vagy börtönben netalán nevelő táborban van. Adatokat is mondtak, nevezetesen, hogy 32 gyerek apja amerikai és 52-é elesett saigoni tiszt. Ezen a helyen élnek azok a lurkók is, akiknek az anyja narkós vagy prostituált. Ismert tény, hogy a 3 és fél milliós Saigonban 60 ezer prostituáltat tartottak nyilván. A lényeg, hogy ezeknek meghalt, disszidált vagy éppen zárlat alatt vannak a szülei.

A gyermekek iskolai tanulmányaik mellett dolgoznak is. A lányok varrnak, a fiúk asztalos mesterséget tanulnak. Ha elérik a 18. életévet, szövetkezetben vagy gyárban helyezik el őket. A tanulás és munka mellett kirándulnak, sportolnak, hetente egyszer filmet néznek és népi játékokat tanulnak. Az elesett felszabadító harcosok csemetéi részére egy másik árvaház üzemel.

Kellemes vietnami dalokkal készültek, mely előadásával búcsúztattak bennünket.

A saigoni Elnöki Palotába invitálom Önöket, mely ma a látogatók sokaságát vonzza. Thieu, volt elnök innen csempészett ki a menekülésekor 16 tonna aranyat a kínaiak segítségével a föld alatti folyosókon. 1975. április 30-án fél 11 órakor éppen ülésezett a minisztertanács, amikor a felszabadító hadsereg tankjai betörtek az udvarra. A tanácsterembe belépő tiszt 48 minisztert és a tábornok elnököt találta ott. Lefegyverzésük után egy katonával levest hozatott fel nekik, egyszerű katonalevest. Az urak megvető fintorral fordultak el a szimpla étel láttán. Ekkor a kapitány rájuk zárta az ajtót és őrt állított oda. A sok szép és drága elnöki ajándékot bizony nem lehetett megenni. 72 órás szobafogság után - mielőtt hazaeresztették az urakat - ugyanaz a katona ugyanolyan levest hozott. Úgy falták, hogy még repetát is kértek! Ezúttal első ízben fogyasztottak puritán fogást életükben.

Nekem pedig életemben először nyílt alkalmam arra, hogy beüljek egy igazi köztársasági elnöki székbe. Kihagyhatatlan volt! Bár a 35 fokos hőségben nem éppen a protokoll előírása szerint öltözködtem...

Az iskolásokat is elhozták, hogy megnézzék a palotát, ahonnan a háború során az egy milliós dél-vietnami és a mintegy 600 ezres intervenciós USA-hadsereget irányították - nem sok sikerrel.

Ó, a színház! A zenekar vietnami népdalokat játszott kísérve az énekeseket, majd az egyik énekesnő magyarul szólaltatta meg a közismert éneket, az A csitári hegyek alatt kezdetű népdalt.