Vietnam I/1

VIETNAM 1995.

Hanoiban azonnal sétára indulunk

Budapesten süvöltő szél vágta a havasesőt az arcunkba, utunk első állomásán, Moszkvában szikrázó napsütésben mínusz 20 fokot mutatott a hőmérő, s majdnem lefagyott a fülünk-orrunk.

Amint letekintettünk a repülő ablakából, jól láttuk a fehér hótakaró alatt nyugvó brjanszki erdőséget, és vastag hópárna ült a kis szibériai falucska faházain is. Errefelé mínusz 30 fok alá zuhant a hőmérő higanyszála.

Rövid időn belül Hanoiban, Vietnam fővárosában 20 fokos, kellemes meleg csapott meg bennünket, ahol ingben, kiskabátban, mezítláb saruban nyüzsgött a nép az utcán.

Mindenekelőtt pénzt váltottunk. Egy dong másfél forint. A bankház épületéről Ho Shi Minh hatalmas képe tekintett felénk.

A Selyem utcában vagyunk. Az út szélén hosszú-hosszú sorokban ülnek, guggolnak a legkülönfélébb portékát árusító asszonyok.

Bizony megmosolyogtuk a hanoi villamost! Az ütött-kopott járgány lassabban ment, mint a gyalogosok, a lámpásai már régen összetörtek.

Ugyan mit szólnának ehhez az utazáshoz, közlekedéshez a mi rendőreink? Igaz, én még kalauzt sem láttam.

Járjuk a várost rendületlenül. Lassan megszokottá válik az utcakép. Mindenekelőtt a biciklisták hömpölygő hullámai. Itt két kerékre, ha kell, felfér az egész család! A bicikli mellett a teher- és személyforgalmat a riksák bonyolítják le.

A cigaretta nagyon drága. 20 dongot is elkért ez a néni egy dobozért, ami csaknem egy heti fizetés! Persze jegyre fillérekért kapható, de rendkívül korlátozottan.

Szinte minden utcasarkon ott a bicikliszervíz. Mindig akad munkájuk, mert itt - ha nem is olyan hosszan, mint nálunk az autóra - de várni kell a kerékpár-kiutalásra.

A mozgó éttermekben a kúpkalapos vendégek körülülik a szakácsnőt, és buzgón kanalazzák a levest, pálcikára bűvészkedik a rizst, szopogatják az apró csigákat.