Vietnam VI/2

VIETNAM 1995.

A francia tisztek régi kedvenc üdülőhelye Do Son, mely annyit jelent, hogy tanító hegye

Közel vagyunk már a kínai határhoz! Az utak mentén kiépített lövészállásokat láttunk, az utakon sorompók, mellettük katonák. Csak igazolvánnyal lehet továbbhaladni.

Az amerikaiakra nagyon haragszanak Vietnamban - joggal, hisz hívatlan vendégek voltak. A kínaiakat azonban mélységesen elítélik. Az amerikaiak, ha kivonultak valahonnan, úgy hagyták, amit a kínaiak megszálltak, onnan minden mozgathatót elvittek, a többit felrobbantották, a kutakat pedig megmérgezték.

A tenger nemcsak a halakból nyújt terített asztalt a halászoknak, de a tengerparti sziklák a kagylóbányászoknak is bőséges, ízletes és nagyon tápláló csemegével szolgálnak. A víz a partra veti a rengeteg kagylót, azok rátapadnak a sziklára. A kincskeresők kiskalapáccsal leválasztják azokat, majd feltörik a kagyló héját, a kagylótestet pedig egy tálban összegyűjtik.

A tengeröblöt körülfogó tiszta, ózondús levegőjű erdőségek közepette mindenütt szállodákat, nyaralókat építettek a francia gyarmatosító tisztek üdülésére. Mi is egy ilyen hajdan valóban minőségi hotelban laktunk. Minden modern felszerelés megvolt itt: légkondicionáló, villany, fürdőszoba - csak éppenséggel nem működött. A vizet vödörben hozta fel a személyzet, villany helyett petróleumlámpa világított és annyi volt a patkány, hogy a bőröndjeinket el kellett zárni. Amikor besötétedett, a szappanjainkat rágcsálták meg. Inkább csaknem egész éjjel kint ültem az erkélyen alig várva a hajnalt, ez viszont csodálatos panorámát nyújtott.

Egy francia tiszt felesége lottózott és a 30-as évek végén óriási nyereményre, egy millió frankra tett szert. Pénzét jól akarván kamatoztatni, ezt a csodálatos kastélyt építtette ide, amit üdülőszállóként hasznosított.

A környékbeli szállodák és nyaralóházak is kielégítettek minden igényt, de ilyen luxusszálloda messze vidéken nem termett. A francia uradalommal együtt a pénze is elúszott! Ma a párt és kormányfunkcionáriusok üdülője. A luxusszálló környéke eléggé elhanyagolt, pedig még a gyümölcsellátásról is gondoskodott a francia asszony.

A higiénia nem éppen erős oldala Indokínának. A hölgy a húsfejadagját viszi úgy, hogy egyszerűen ráaggatta azt a bicikli kormányára. Nálunk már országos botrányt kavart volna az ilyen csomagolás!

A patkányoktól terhelt szálló álmatlan éjszakáját a feledhetetlenül szép Do Song kárpótolta, de a buszban állandóan fogni kellet az ülés karfáját, mert a hatalmas kátyúk fél kilométerenként megugratták tisztességesen a járművet alattunk. Aki nem figyelt, a földön találta magát az utastársak nagy derülésére. Egy pillanatra mégis megálltunk figyelve az öntözés kegyetlenül nehéz munkáját. A bivaly rendkívül komoly érték Vietnamban, hiszen a legnehezebb munkában a leghűségesebb segítőtárs. Tudta ezt a francia gyarmati hadsereg is. Rajtaütéseik során a bivalyokat is vadászták, és nemcsak azt kellett jelenteni a katonáknak, hogy hány ellenséges személyt semmisítettek meg, de a bivaly elpusztítása még nagyobb dicsőséget jelentett.