Belgium II/2

  EGY HÉT BELGIUMBAN 1986. NYARÁN

Brügge

Brügge városába érkezünk, mely ugyancsak turistaparadicsom - ahogy mondani szokták. Csatornáinak vize: akárcsak Velence lagunái! Igaz, gondolát nem láttunk, de bárkákon és vízibuszokon körbe lehet járni a várost. Az 50 ezer lakosú hely korabeli arculatával szinte egyetlen nagy múzeumnak, egy történelmi film díszletének tűnik.

Az egyetemista fiú (ha ideje engedi), ugyancsak kijön furulyájával a piacra, a járókelők pedig szívesen és megértően támogatják is némi adománnyal. Vajon a zenéjét vagy a hozzáállását? Ki tudja, hogyan is van ez belgáéknál...

Amíg elgyönyörködünk a püspöki palota és az állami hivatalok szép, régi, XV. századból való épületeiben, el kell mondanom, hogy a város kereskedelme és ipara a hajózható tengeröbölnek, a Zwijnnek köszönhette rohamos fejlődését. Már a XI. században szorosabb kapcsolatba kerül a Nyugat és a Baltikum országaival is. Rendkívül élénk áruforgalmat folytat, vásárokat rendez, sőt pénzt is veret a város. Aranypénzt is!

A nagy baj akkor következik be, amikor a Zwijn eliszaposodik, és a tengeröböl hajózásra alkalmatlanná válik. Ekkor kezd hanyatlani a nagy gazdagság, a pezsgő kereskedelmi és diplomáciai élet, amit ezúttal Antwerpen vesz át.

A város panorámájából kiemelkedik a 90 méter magas őrtorony, mely építése 200 esztendeig tartott, és csak 1482-re fejeződött be. Több mint fél évezredes e nagyszerű építmény! Igaz, közben három ízben is lerombolták. A toronyban 49 harang szól, 6 ezer kilósak is függenek itt, melyeket 120 kilogramm tömegű kalapács kongat. Valamikor egy nyitott vásárcsarnok volt erre, ma vendéglők. Odabent akár 2 ezer ember is étkezhet egyszerre.

Bár a városban több kedves templom is van, mi ezúttal a Miasszonyunk székesegyházat keressük fel. A katedrális a XIII-XIV. századig épült gótikus templomnak. Égbenyúló, 122 méter magas tornyát téglából rakták.

A templomban a legértékesebb és legszebb művészi alkotás Michelangelo híres Madonnája, mely 1506-ban fehér márványból készült a brüggei kereskedőcsaládok megrendelésére. Mindössze 27 éves volt a mester, amikor készítette. Akkortájt hihetetlenül magas összeget, 100 arany dukátot fizettek a szoborért, amit idő közben kétszer is elraboltak: egyszer Napóleon, majd Hitler vitte el hadizsákmányként. A salzkammerguti sóbányákban találtak rá az amerikaiak.

Mit gondolnak, hol vagyunk? A régi halpiacon! Jelzőtábla ugyan nincs kitéve (mint mostanság), de a fintorgó atyafi arckifejezése pontosan jelzi, miféle illatok terjenghettek errefelé annak idején.

Bizony a fekete döghalál, a pestis Brügge városát sem kerülte el. Ma már csak a kis elkülönítő kórház a mementója ennek, ahol a pestises betegeket ápolták.

A Van Eyck téren vagyunk. A festőfivérek híresebbjének, Jannak a szobra. A téren sok ódon ház emlékeztet a múltra. Az öreg vámház épületét ma a könyvtár foglalja el.

A Tükör-rakpart felé haladva - ahol a XIV. századi Brügge polgárai délutánonként összegyűltek egy kis tereferére, szórakozásra - érdekes, vasból öntött hintó fogad. Mi mindenre is volt jó a fiáker...