INDONÉZIÁBAN JÁRTUNK 1980-BAN
Hogyan laknak?
Hogyan laknak?
A gazdag emberek a nagy hőség elől a hegyek aljában épített impozáns nyaralóikban töltik a szabad idejüket, szabadságukat.
És íme az ellentét: egy szegény ember viskója. Mindenütt és mindig meleg van, az esőtől és a moszkitóktól a kalyiba is védelmet nyújt. Ez is valami...
Lehet, hogy sok nagyon szegény ember van Indonéziában, lehet, hogy sok embernek csak egyetlen inge van, de bárhogyan is van, mindenki mindig tiszta ruhában jár. Úgy látszik, hogy akkor is kitisztul az anyag, ha ilyen zavaros, szürkéssárga színű vízben mossa a leányzó.
Meghívtak egy falusi házba, mely bambuszból és gyékényből készült.
A háziasszony szívélyesen fogadott, azonnal teával, ananászszörppel és narancslével kínált. Igen jólesett ebben az irdatlan hőségben, ahol állandóan szomjas az ember.
A berendezés meglehetősen egyszerű. A konyha nyitott tűzhelyét látjuk, melyen éppen az ebéd készül kis bográcsokban. A sarokban egy kotlós ült békésen a tojásain, egyáltalán nem zavartatta magát a mindenre kíváncsi turisták miatt.
A gyümölcsök és zöldségfélék előkészítésére egy külön asztal szolgál.
A stelázsi szintén szerény és saját gyártmányú. Rajta látjuk a használatban lévő edényeket, kosarakat és egyéb konyhai eszközöket. Több diák is lakik a házban, az ő szobájukba is bekukkantottunk, és csodálkozva néztük, hogy már ide is betört az amerikai kultúra: a falakon újságok, poszterek, amerikai filmsztárok képei vannak kiaggatva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése