Miért veszélyes a macska a terhes kismamákra?

-->

MIÉRT VESZÉLYES A MACSKA A TERHES KISMAMÁKRA?

CS. ISTVÁNNÉ, DEBRECEN: „Tisztelt Doktor úr! A terhes-gondozóban felhívták a figyelmet arra, hogy a macska terjeszthet egy olyan betegséget, ami veszélyt jelent a várandós kismamákra oly módon, hogy a magzat károsodik, de vetélés és halvaszületés is előfordulhat.

Arra szeretnék választ kapni, hogy mi okozza a betegséget? Miből lehet észrevenni, hogy egy macska fertőzött? Miként történik az ember fertőződése, valamint hogy mi módon lehet védekezni ellene? Vagy talán minden macska fertőzött?…”

Való igaz, hogy a toxoplazmákkal, ezekkel az apró véglényekkel fertőzött macska a kórokozók ürítésével valóban veszélyt jelent a kismamákra, de előre kell bocsátani, hogy a fertőződés nemcsak a fertőzött macskával való közvetlen kapcsolat, de a kórokozóval fertőzött mosatlan zöldség és gyümölcs, a cisztákkal fertőzött, kellően nem átsütött vagy megfőzött sertéshús vagy akár a fertőzött kecske, esetleg juh forralatlan tejével is bekövetkezhet.

A TOXOPLAZMÓZIS

Világszerte elterjedt parazitás betegség. A bántalom okozóját a Toxoplasma gondii-t, ezt az aprócska protozoont (egysejtű állati szervezet, véglény) csaknem egy évszázaddal ezelőtt már megtalálta két francia kutató az észak-afrikai fésűsujjú patkányban, azóta pedig 300-nál több emlős és 60 féle madárfajból is kimutatták.

Csak 1937-ben derült ki, hogy az emberre is veszélye! Terjedési módját, valamint hogy a bántalom legfőbb terjesztője a macska, csupán néhány évtizeddel ezelőtt, 1969-1970-ben sikerült tisztázni.

Bebizonyosodott ugyanis, hogy a macska a toxoplazmáknak nemcsak közti-, hanem végleges gazdája is lehet, mivel ivaros szaporodása kizárólag csak a macskában és a rokon macskafélékben (puma, hiúz stb.) lehetséges.

VILÁGSZERTE ELTERJEDT

A toxoplazmózis ma a legelterjedtebb zoonózis, és a népesség fertőzöttsége több országban 7-80% között mozog. Okozója a Toxoplasma gondii, a legelterjedtebb protozoon a földön, mely nemcsak az embert, de amint olvashattuk a melegvérű állatok és madarak tömegeit is érinti.

Az emberek fertőzöttségét illetően a legmagasabb a szeropozitivitás a meleg, nedves klímájú országokban, ahol a 85-95%-ot is eléri. A legalacsonyabb a hideg északi országokban (Izlandon 11%, Észak-Norvégiában 6%), a közép- és dél-európai országokban pedig 30-60% körül van.

Hazánkban az utóbbi években mintegy 200 megbetegedést észleltek évente. 1967 és 1996 között 3429 toxoplazmás megbetegedést jelentettek be, közülük 35 beteg (27 csecsemő) elhalálozott.

Az esetek száma a jobb diagnosztikai lehetőségek miatt a 80-as évek második felétől megduplázódott.

Németországban 1997-ben a sertések fertőzöttségének a megállapítására irányuló szerológiai vizsgálatok során a hat hónapos süldők 44,3%-a, a 10-12 hónapos hízók 51%-a, a 2-3 éves kocák 66,5%-ának a vérsavója mutatott pozitív eredményt. Ugyanakkor a vágóhídi dolgozók vérvizsgálata során azok 22,2%-át találták szeropozitívnak.

Ez arra utal, hogy a toxoplazmózis túlnyomó része tünetmentesen zajlik le. A klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség is legtöbbször igen enyhe formában manifesztálódik (nyirokcsomó-duzzanat, hőemelkedés, általános gyengeség stb.).

Immunhiányos esetekben vagy magzati és újszülött korban azonban igen súlyos tünetekkel járhat, és olykor halálos kimenetelű lehet.

MIÉRT VESZÉLYES A MACSKA?

Tudni kell, hogy a toxoplazmák életciklusa két részből áll. Az egyik a köztigazdák szervezetében osztódással történő ivartalan szaporodási fázis, melynek eredményeként a szervezetükben szöveti ciszták alakulnak ki, és ezek az állatok nem ürítenek toxoplazma oocisztákat („petéket”), melyekkel a környezetet fertőzhetnék.

Nem így azonban a macskák, melyek vékonybelében az ivartalan szaporodás ivaros szaporodásban folytatódik, melynek eredményeként ún. oociszták keletkeznek és ürülnek, melyek e köztigazdák fertőzését okozzák.

HOGYAN FERTŐZŐDIK A MACSKA?

A macska fertőződése háromféle módon következhet be:

1. Más macskák ürülékének elfogyasztása útján, melyek toxoplazma oocisztákat tartalmaznak.

2. Olyan zsákmányállatok (főként egér) vagy húsféleségek elfogyasztása útján, melyek szöveteiben a kórokozók tömegeit tartalmazó szöveti ciszták találhatók.

3. Akutan (=hevenyen) fertőzött állatok elfogyasztása révén.

Az elfogyasztott toxoplazma a macska bélnyálkahártya sejtjeiben osztódásnak indul, mely során kialakulnak belőle a szexuális alakok, vagyis a női makrogaméták és a hím mikrogaméták. A fertilizáció (=termékenyítés) után ezekből képződnek az oociszták („peték”), melyek e fertőzéstől számított 3-5 nap múlva már meg is jelenhetnek a bélsárban. A külvilágra jutott oociszták 4 nap alatt sporulálódnak és fertőzésre alkalmassá válnak.

A macskák fertőződésének fontos forrásai a köztigazdák, a vadászattal megszerzett és elfogyasztott egerek, és egyéb kisrágcsálók, valamint a madarak, melyekben a fertőződésük során szöveti ciszták alakultak ki.

A CISZTÁK KIALAKULÁSA

Az előbbiek során már szó esett arról, hogy a köztigazdákban (számos melegvérű emlős és madár) a T. gondii szerxuálisan sohasem szaporodik, ezek az állatok a kórokozót nem ürítik, viszont bennük kialakulhatnak a toxoplazmák tömegeit tartalmazó fertőzésre alkalmas ciszták.

A köztigazdákban a sporulált oociszták felvétele után a bélcsatornában nem alakulnak ki a szexuális alakok – mint a macskában -, hanem extraintestinálisan (=a bélcsatornán kívül) cisztaképződés indul meg, majd a köztigazda utódai transplacentárisan (=méhen át) fertőződhetnek.

Amennyiben a fertőzés a ciszták elfogyasztása útján történik, az emésztőcsatornában a cisztákból szabaddá váló cisztozoitok (a toxoplazma fejlődési alakjai) a vér- és nyirokáram útján a különféle szervek újabb és újabb sejtjeibe hatolhatnak be, melyekben (agy, szív, szem, izomzat, máj, tüdő stb.) gyorsan és nagymértékben szaporodva végülis újabb cisztákat képeznek. A cisztákban pedig ezután ismét nagyszámú cisztozoita képződik.

ELLENÁLLÓKÉPESSÉGE

A külvilágra került, sporulált oociszták nagyon ellenállóak, mert akár egy esztendeig is fertőzőképesek maradhatnak a talajban, de nedves, hűvös környezetben akár ennél hosszabb ideig is.

Száraz, meleg, napos helyen azonban az élettartamuk rövidebb. A 60°C feletti hőmérséklet elpusztítja a T. gondii-t, és ugyancsak hatékony a mélyhűtés is –15°C alatt.

A 10%-os formaldehid oldat egy nap alatt elöli a sporulált oocisztákat.

A HÁZIÁLLATOK FERTŐZŐDÉSE

Háziállataink vagy a sporulált oociszták felvételével vagy a ciszták elfogyasztásával fertőződhetnek. A fertőzöttség a háziállatainkban a legtöbbször észrevétlen marad, mert azt a szervezet ellenanyagai leküzdik.

Amikor azonban túl nagy a kórokozók virulenciája (=fertőzőképessége), amikor igen nagyszámú toxoplazmával történt a fertőzöttség, de főként amikor gyenge a szervezet ellenálló-képessége, nemcsak súlyos klinikai tünetek mutatkozhatnak, hanem el is pusztulhat az állat.

Tudni kell, hogy a különböző állatfajoknak is eltérő a fogékonysága, mert például az egér érzékenyebb, mint a sertés.

Ami pedig a kórtani hatást illeti a toxoplazmák a sejtek elhalását, valamint gyulladásos, elhalásos elváltozások kialakulását idézik elő. A klinikai tünetek az extraintestinálisan (bélcsatornán kívül) fejlődő formák okozzák.

A klinikai tünetek kialakulása, megjelenési formája és súlyossága attól is függ, hogy a toxoplazmák milyen szervekben telepedtek meg. Ez lehetséges az agyvelőben, a májban, a szívizomban, a vesében vagy egyebütt is.

A tünetek nem jellemzőek. Étvágytalanság, hasmenés, vérfogyottság, köhögés, orrfolyás, de idegrendszeri tünetek is mutatkozhatnak. A vemhes állatokban magzatelhalás és vetélés is előfordulhat.

A HÁZIÁLLATOK MEGBETEGEDÉSE

A szűrővizsgálatok szerint a szarvasmarha fertőzöttsége elég gyakori, de csak alacsony titerű (=számérték, hatásfok). Eddigi ismereteink szerint toxoplazmák a tejjel nem ürülnek.

Számos országban végzett vizsgálatok szerint a juhok 30%-a szeropozitív, tehát átesett a fertőzésen. A vemhesség első felében történő fertőződés vetélést okozhat. A fertőzést követő 2-43 nap között toxoplazmák ürülhetnek a tejben, de a sajtkészítés során a toxoplazmák elpusztulnak.

A nyers kecsketej már többször volt az emberi megbetegedés forrása.

Külterjes tartási módnál a baromfi fertőzöttsége is előfordulhat. Esetükben a giliszták és ízeltlábúak is közvetíthetik az oocisztákat. A tojásban eddig még toxoplazmát nem mutattak ki.

A ló igen ellenálló a toxoplazmákkal szemben. A szeropozitivitás a lovak korával arányosan nő. A pozitív állatokban viszonylag gyakran észleltek látási és idegrendszeri zavarokat.

Nyulak esetében a fertőződés leggyakoribb oka a sporulált oocisztákkal fertőzött takarmány elfogyasztása. Az esetek túlnyomó többségében klinikai tünetek nem észlelhetők vagy nem jellegzetesek. A baj megelőzésére a macskákat a takarmánytárolótól távol kell tartani.

Hazai vizsgálatok során a vágóhídi sertések 6%-át találták fertőzöttnek. Gyakran fertőződik a sertés a rágcsálók (egér, patkány stb.) elfogyasztása során, de újabban feltételezik, hogy a toxoplazma oociszták passzív terjesztésében a koprofág (=bélsárevő) rovarok, földigiliszták, csigák is szerepet játszanak. Gyakran éppen a cisztákat tartalmazó sertéshús az emberi fertőzés forrása.

A kutyákban gyakori a szubklinikai (klinikai tünetekben nem észlelhető) fertőzöttség. Az idősebb kutyák 90%-a is fertőzött lehet. Főként a kölyökkutyák fogékonyak a toxoplazmózisra.

A macskák által ürített oociszták valamennyi köztigazdafaj fertőződésének lehetséges (háziállatok, ember) igen fontos fertőzési forrásai. A szerológiai vizsgálatok során 80%-ot is elérő fertőzöttség arra utal, hogy a macskák többsége életében valamikor ürített oocisztákat.

A fiatal macskákban mutatkozhatnak klinikai tünetek (bél-, máj-, tüdő-, szívizom, agyvelőgyulladás) és elhullás is előfordulhat, a későbbi életkorban azonban immunitás (=védettség) alakul ki.

AZ EMBER TOXOPLAZMÓZISA

Az ember vagy a sporulált oociszták felvétele (macskaürülékkel fertőzött mosatlan gyümölcs, zöldség, eper, saláta stb.), vagy a húsállatok, ún. köztigazdák szöveteiben levő ciszták elfogyasztása (nem kellően hőkezelt juh- és sertéshús) útján fertőződik.

Igaz, hogy a klinikai tünetekben is megnyilvánuló toxoplazmózisos megbetegedés ritka, de a szeropozitív egyének száma, akik tehát specifikus ellenanyagokkal rendelkeznek igen magas. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a lakosság több mint fele átesett a toxoplazma fertőzésen!

Az a tény, hogy a klinikai tünetekben is megbetegedő egyének száma mégis elenyésző azzal magyarázható, hogy a toxoplazmózis az ép immunrendszerrel rendelkező egyénekben általában tünetmentesen vagy csak enyhe klinikai tünetek mellett zajlik, de a fertőzés átvészelése után, a vérben ilyenkor is megjelennek az ellenanyagok, ami a fertőzöttség átvészelésére utal (szeropozitivitás).

MIKOR VESZÉLYEZTETI A TERHES ANYÁKAT?

Elsősorban az immunhiányos, megfelelő ellenálló-képességgel nem rendelkező egyénekben jár a fertőzés súlyos következményekkel, valamint a frissen fertőzött várandós nők magzataiban és újszülötteiben.

A terhesség első harmadában bekövetkező fertőződés esetenként vetélést, a terhesség második és harmadik szakaszában történő fertőződés pedig néha koraszülést, halvaszületést, különféle magzatkárosodásokat (idegrendszeri elváltozások, szemkárosodás, agykamratágulat, értelmi fogyatékosság stb.) okozhat.

A fertőzés következményeit tekintve nagyon fontos, hogy akut vagy krónikus fertőzöttségről van-e szó. A krónikus fertőzés (szeropozitív) ugyanis már nem okoz tüneteket, nincsenek szabadon levő kórokozók. Ugyanakkor az ellenanyagok hosszú időn át kimutathatók és védelmet jelentenek.

Ép immunrendszerű várandós nők esetében tehát a krónikus fertőzés egyben a magzat védelmét is jelenti.

Hazánkban azonban a várandós anyák mintegy 40%-a Toxoplazma-ellenanyag negatív, tehát ők vannak a fertőzés következményeinek kitéve. Gyakorlati szempontból tehát a várandós anyáknál az a fontos, hogy kiszűrjék a Toxoplazma-ellenanyaggal nem rendelkező nőket. Több országban (pl. Franciaország, Ausztria) kötelező a várandós anyák vérvizsgálattal történő szűrése.

A TOXOPLAZMÓZIS KLINIKAI TÜNETEI EMBEREN

Normális immunitású szervezetben a fertőzést követő 1-3 hét múlva heveny toxoplazmózis léphet fel, ami lázzal, torokgyulladással, nyirokcsomó-duzzanattal járó vírusos fertőző betegségre emlékeztető tüneteket mutat. A szemben ér- és ideghártya-gyulladással járó folyamat alakulhat ki. Gyakran az ismeretlen eredetű lázas állapot hátterében is toxoplazma fertőzés áll. Számos esetben a fertőzöttség tünetmentesen zajlik vagy csak nagyon enyhe tünetekkel jár.

NÉHÁNY TANÁCS A BÁNTALOM MEGELŐZÉSÉRE

1. A fertőzés nagyon jelentős forrása a nyers vagy gyengén sütött-főzött hús fogyasztása. A legjelentősebb a fertőzöttség a sertés- és birkahúsban, kisebb a házi szárnyasokban. A húst jól meg kell főzni vagy sütni vagy –15°C alá hűteni.

2. A sporulált oociszták nagyon gyakran a földről szedett mosatlan gyümölcs vagy a mosatlan, nyers zöldségfélék fogyasztása révén kerülnek az emberbe. Nemcsak ezeket, de a konyhai eszközöket is alaposan meg kell mosni, tisztítani.

3. A földmunkák, vagy gyerekeknek a homokban játszadozása után mindig nagyon fontos szappannal kezet mosni.

4. Ugyancsak szappannal kell kezet mosni a macskával vagy kutyával történt foglalkozás után.

5. A szobában tartott macskák ürülékét felfogó homokot naponta kell cserélni, a tartóját alaposan kitakarítani, havonta egyszer fertőtleníteni.

6. A macskát távol kell tartani a nyulaktól, a sertésszállások és takarmánytárolók környékéről. A fertőzött (cisztás) állatok húsa, amint arról az előbbiekben olvashattunk, veszélyezteti az embert.

7. A macskáknak tilos nyers húst adni.

8. A sertésvágások, valamint a nyers hús konyhai előkészítése után is kezet kell mosni, és a konyhai eszközöket is gondosan megtisztítani.

Gondosan tartsuk be a védekezési szabályokat, mert a toxoplazmózis különösen a gyerekekre és a terhes nőkre komoly veszélyt jelenthet.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2006. májusában.)