INDONÉZIÁBAN JÁRTUNK 1980-BAN
Jogjakarta régen a szultán székhelye volt
Ezúttal vonattal utazunk tovább. Elénk tárul a csodálatos, egzotikus táj, a gyönyörű vidék, a nagyszerű, nekünk sokszor ismeretlen vegetáció.
Mit kapott enni a nejem a vonaton? Rizst baromfi- és marhahús darabkákkal, melybe papírvékonyra vágott, szárított halat morzsoltak, végül összekeverték, hogy aztán keményre főtt tojássárgáját tegyenek rá és az egészet egy fűszeres mártással öntsék nyakon. Ízlett neki az indonéz nemzeti étek.
Kéregetők hada lepte el a vonatunkat egy-egy állomáson. Ők már ismerik a járművek érkezését, és csapatostul várják, hogy befusson egy-egy megállóra. De elözönlötték az árusok is a kocsit, akik főként sült halat és gyümölcsöt kínáltak megvételre.
Megérkeztünk Jogjakartába. A Virágzó Hatalom városa, régen a szultán székhelye volt. A paloták és bambuszkunyhók városa ez. Lakossága a 30-as években 100 ezer főt számlált, melyek egyötöde a szultánok szolgálatában állt.
Az óriási hőségben sem lanyhul a forgalom. Óriási a tumultus az utcán, néha szinte áthatolhatatlan a tömeg.
Utcahosszat gyümölcs- és zöldségárusok kuporognak a földön a ponyvára kirakott árujuk mellett.
A gyalogosok jellemző bambusz kalapjaikban vagy mohamedán, fekete sapkáikban, a bettyások a milliónyi színűre festett tricikliken (melyeket sokszor csak bérelnek), kerékpárosok és egylovas kocsik lepik el a utcákat. Az indonéz vezető öt percenként figyelmeztet: Vigyázni az értékekre! Gyakran tapogatom a zsebeimet...
Egy indonéz: a fején a muszlimokra jellemző fekete sapka, inge jellegzetesen díszített, nadrágján a kockás minta a rossz szellemek távoltartására szolgál.
Sok vulkán még ma is füstölög Indonézia-szerte. Jáva szigetén 1000 kilométer hosszúságban végighúzódik egy vulkanikus hegylánc. 1883-ban a Krakatoa 11 ezer méter magas gőzoszlopot és füstfelhőket dobott a magasba, melyek 27 ezer méter magasra emelkedtek. Órákon át hullott a hamu és ömlött a forróvíz, mely elsötétítette a napot, s teljes sötétség állt be.
Szállodánk egy trópusi édenkert közepén, a morajló tenger partján. A tenger vize oly langyos volt, hogy éjjel is nagyszerűen lehetett fürdeni.
A luxusszálló fürdőmedencéje.
A szállodában kizárólag légkondicionálóval tudtunk aludni a hőség miatt. Csak kancsóba készített forralt vízből volt szabad innunk.
Korán reggel pedig már várt bennünket a szálloda előtt a bettyások serege, hogy városnézésre vigyen. A bettyások a valamikori, kocsit húzó és kocsija előtt futó riksák modern utódai. Szerettem velük utazni, mert olcsóbb, mint a taxi, lassúbb, jobb a kilátás és jobban meg lehet ismerni a környéket, a látnivalókat. A két kerékre szerelt guruló karosszék díszes, mindkét oldalán színesre zománcozott lemez látható: paradicsomi rizsföldek, kínai tájak, pagodák vagy kókuszpálma-erdő. A képek felett a kölcsönző cég címe, mert ezeknek a szegény atyafiaknak annyi pénzük sincs, hogy bettyát vásároljanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése