Olaszország III/1

SZAKMAI UTAZÁS OLASZORSZÁGBA

Nincs olyan hajdanvolt vagy mai szerelmes, akit ne érintene meg az Adige-parti város varázsa

Utunk következő állomása Verona! Velence mellett Észak-Olaszország legvonzóbb városa. Az izzóan vörös háztetőkbe, tornyokba, várfalakba, cakkos tornyokba, bástyákba, freskós házakba öntött csoda, mely mindmáig elevenen őrzi a Capuleti és a Montecchi család csatározásait, s Rómeó és Júlia fenséges szerelmi történetét.

Az ókori város adta Róma egyik első nagy költőjét, Catullust és Pliniust és az építészet nagy teoretikusát, Vitriviust.

A népvándorlás idején Verona - ez a ma már több mint 200 ezer lakosú város - mint Itália egyik kapuja hányatott, de fontos szerephez jutott. Itt az arénában székelt a legendás Nagy Teodorik, gót király. Várának vaskos kőfalai és citadellái az 50 éves osztrák uralomra emlékeztetnek, amikor ez a környék egyik erőssége volt. Ma is az egyik legfontosabb út- és vasúti csomópont, élénk könnyű- és élelmiszeripari város.

Megőrizte kuturális arculatát is. Egyik legtöbbet zenélő és éneklő olasz város. Talán megjegyezhetem itt, hogy a Verona-szerte előszeretettel fogyasztott lóhúsból készült ételek a legkelendőbbek.

A Scaligerik régi kastélya Verona középkori virágzását, ennek a fejedelmi háznak a 130 éves uralma biztosította. Érdekes, hogy ők nem afféle kalandor condottierikből lett kényurak voltak, aminők ebben az időben annyi olasz városban ültek a commune, önkormányzat nyakára!

Ma is díszes síremlékük van a város központjában. Míg ezt megcsodáljuk, folytatom rövid történetüket. Tehát maga a nép választotta 1260-ban podestának, majd két évre rá Capitano de Popolonak.

A fejedelmi ház fénykorát Can Grande uralkodása alatt (1308-29) érte el, aki testes, pocakos, szélesmosolyú polgárember, a nép kedélyes atyja volt - a képmásán is látszik. A nép úgy emlegeti ma is, mint nálunk Mátyás királyt. Egyébként ő vette pártfogásába és védelmébe 1303-ban a száműzött Dantét is.

Az Arco folyó mögött a középkor hangulata, környezete fogad. Hatalmas tömbjével, csipkézett pártázatával, magasba nyúló tornyaival a Castel Vecchio ódon vára vörösödik előttünk. Kitűnő stratégák voltak a Scaligerik. A forgalom jól kiváőlasztott pontjában helyezték el erődítményeiket, melyekkel kezükben tartották a kereskedelmet és a vámokat.

Az Arco folyó itt sekélyebb és a gázlón át bonyolódott a Bremen hágón át jövő forgalom. Ideépítétték hát a Scaligeri híd csúcsíves pilléreit a vámosok látókörébe.

A kékes-vöröses márványkőből épült Colosseum akár 80 ezer embert is befogadó antik körszínház, amit évszázadok óta használnak előadásokra, összejövetelkre. Manapság az ünnepi játékokra a világ minden részéből özönlenek a vendégek. A középkorban bajvívásokra és eretnekégetésekre is szolgált a hatalmas épület. A szabadtéri operabirodalom fővárosa az aréna, ezernyi fénylő kis pont ragyogja be a nézőteret az előadás megkezdésekor. A karzat népe a gyertyagyújtás aktusával jelzi, hogy szíve együtt dobog a zene ütemével.

Nem hagyhattuk ki, hogy meglátogassuk a házat, ahol Rómeó és Júlia erkélyjelenete zajlott.

Júlia bronzszobra a lakóházának udvarán megannyi simogatás nyomát viseli. A legenda szerint, aki megérinti a jobb mellét, az szerencsés lesz a szerelemben.

A Palazzo del Commune, a polgármesteri hivatal udvara. Ezzel búcsúzunk a valóban szép várostól, melyről mint mondják, aki egyszer beteszi ide a lábát, bizonyosan visszatér előbb-utóbb. Majd meglátjuk...