Belgium III

EGY HÉT BELGIUMBAN 1986. NYARÁN
Utunk utolsó állomása volt maga a főváros, Brüsszel

A másfél millió lakosú metropoliszban rengeteg a zöld terület, mert a település akkora térségen fekszik, mint Párizs, noha csak egynegyede a lakóinak a száma.

A Közös Piac központja. Heteket kellene eltölteni itt, hogy csak némileg is megismerjük a várost, de erre nekünk ezúttal mindössze egyetlen napunk van. Siessünk hát a Viktor Hugo által a világ legszebb terének nevezett Grand Place-ra! A szabálytalan négyszöget alkotó közterület legszebb épülete a városháza. Belgium gótikus építészetének legszebb remeke és a Fő tér híressége. 1402 körül kezdtek hozzá az építéséhez, és a torony nem az épület közepére került. Ruysbroek, a híres építész, amikor munkáját befejezve rájött a tévedésre, (a legenda szerint) felkötötte magát.

A palotával szemben áll a Király Háza. Soha nem lakott itt egy király sem! Csak nemrégiben, a restaurálás kapcsán kapta a neogótikus képét és formáját az eredetileg a XVI. században épült palota. 300 év után restaurálták.

A városházától balra a második épület a Hattyú ház. A múlt században egy szerény kávézó volt itt, és ebben a házban székelt 1847-ben a német munkásegylet. Marx Károly is megfordult itt többször és előadásokat tartott. Nem egyszer felszólalt e gyűléseken Engels Frigyes is. 1848-ban e helyütt ismertette Marx elsőként a Kommunista Kiáltványt.

Itt álltak sorban a céhek házai! A festők céhének a háza, a szabóké, a molnároké, ácsoké és a serfőzőké. A tér pedig piac volt, zsibvásár, ahol a kofák no meg a városházáról az esküvő után távozó násznép ellátására 32 kocsma vagy (ahogy ma mondjuk) italmérés látte el a szolgálatot. Amikor III. Napóleon hatalomra-kerülése után Viktor Hugo számkivetésbe kényszerült, a tér egyik házában talált otthonra. Szobája sivár berendezését - mint írja - csak az kárpótolta, hogy ablakából a városháza büszke, nagyszerű tornyában gyönyörködhetett.

A teret több mint 30 ház öleli körül. Többé-kevésbé hasonlóak, bár a gótika és barokk stílusjegyei váltakoznak. A falakon dór, ión és korintoszi oszlopokat látni. Mindenütt ott vannak a házakon a ház védőszentjeinek szobrai is. Cocteau, francia költő e teret egyetlen színpadi díszlethez hasonlította.

Városnéző sétánk során ne hagyjuk ki közös emlékeinket sem! Brüsszelben az akkor Habsburg uralom jelképe az osztrák negyed Mária Terézia helytartójának szobrával.

Brüsszelben rendezték meg az 1958-as világkiállítást is. Az akkor épült ingatlanok jó szolgálatot tesznek ma is otthont adva a nemzetközk vásároknak. Brüsszelnek két jelképe van: az atomium, mely a világkiállítás jelképe volt és a pisilő gyermek, a Manneken Pis.

 

És mivel is búcsúzhatnánk e szép országtól, ha nem a város jelképével, a Manneken Pis-szel. Ő az itteniek kedvence! Hihetetlen, de így van. Valójában ez egy kis forrás a település közepén, mely régóta ad vizet a környéknek. 1619-ben a magisztrátus megbízott egy szobrászt, hogy 50 forintért készítsen egy bronzszobrot a kútra, és a pajzán művecske a brüsszeliek kedvence lett. Két ízben is ellopták, ami valóságos forradalmi hangulatú felháborodást keltett a városban. A kis Manneken Pisnek a világ minden részéről küldtek már ruhácskát, amit a múzeumban őriznek, és ünnepi alkalmakkor más-más öltözéket kap. Magyar viselete is van.