Olaszország II/1

SZAKMAI UTAZÁS OLASZORSZÁGBA

Velencei vizen

Velencébe tettük az első kirándulást. Buszozás után hajóra szálltunk Sabionéban.

Kirajzolódik Velence elővárosa. Valaha Velence a középkor egyik nagyhatalma, széles gyarmatbirodalom központja volt. 4 millió lakosa egykor Franciaországgal, Angliával azonos erőt képviselt.

És máris Velencében vagyunk, a szűk sikátorok és zöldes vizű, kanyargó csatornák hatalmas házai között. Mintha csak kulisszák között járnánk.

A szemben levő házakat keskeny hidak kötik össze a csatornák felett, mert csak ily módon lehet száraz lábbal szomszédolni.

A vízparton megy a keskeny járda - egyik oldalon üzletsor, a másikon a legnagyobb csatornát, a Rio Grandét látjuk, mely két részre osztja a várost, a két oldalt pedig három híd köti össze.

A csatornák hossza 3800 kilométer, szélességük pedig 30-70 méter között mozog. A képen látható Canal Grandéba 45 csak kisebb vízijárművekkel és gondolákkal hajózható rio torkollik.

Velence történelmi városközpontja valójában szigetcsoporton épült, amelynek egyes szigeteit sűrű csatornahálózat választotta el egymástól. A Nyugatrómai Birodalom sorsát az 500-as években megpecsételő népvándorlás zűrzavara elől mind többen menekültek a lagúnák világába, a szétszórt szigetekre, ide ugyanis már nem ért el a szárazföldet meghódító lovas népek tényleges hatalma. Letelepedtek és halászattal, sólepárlással keresték meg a kenyerüket, miközben a szigetek tenyérnyi területeit is megművelték.

Amint a szigetek benépesültek, lakói kénytelenek voltak a lagúnák rovására terjeszkedni. Feltöltötték azok vizét az ideszállított földdel és kövekkel, így a lagúnák mindinkább keskenyültek.

Nem villamos jár a városban, hanem vízibusz bonyolítja le a tömegközlekedést a Rio Grandén.

A Rialto híd, mely 1952-ben épült egyetlen 28 méter hosszú és 7 és fél méter magas ívével a legkesekenyebb pontjain köti össze a Canel Grande két partját. A régi híd 1444-ben leomlott! Eredetileg szétnyitható volt, és rajta üzletek sorakoztak. Ezek a jelenlegi kőhídon is sorjázzák egymást.

Velence különlegességei közé tartozik a gondola, e karcsú, ezeréves múltra visszatekintő vízijármű. Hossza előírás szerint 10,75 méter és 1,75 méter széles. Csak egy oldalról hajtható az evezőlapáttal.

A gondolás rendszerint csíkos pólót és szalagos szalmakalapot visel. Egykor nagy körültekintéssel kiválasztott, díszes viseleteket öltött magára. Valamikor kis fülke is volt a gondolán, mely az esőtől, széltől védelmet nyújtott. Egy igaz, hogy gondolán lehet legjobban végigélvezni a vízmenti látnivalókat, bár kicsit költséges közlekedési mód.