Indonézia IV/2

 INDONÉZIÁBAN JÁRTUNK 1980-BAN

Bali szigeti templomok

Kirándulást teszünk a Batur hegyre, mely mellett-alatt helyezkedik el a Batur tó. Ez a Bali szigete egyik legfélelmetesebb vulkán kapujának árnyékában fekszik. Itt még érintetlen az őserdő, de mind nagyobb darabot kivágnak belőle, hogy termőtalajjá tegyék a kultúrnövények részére.

Pura Tirta Empuz ezeréves templomában vagyunk. Felépülése óta keresik fel a hívők tömegei ezt a helyet, mely arról volt híres, hogy a betegeket meggyógyítja. A templom melletti kis tóban ma is jól láthatóan buzog fel a kénes forrás, mely valóban gyógyító hatású.

Egyik-másik szentélyben friss virágok, banán és más gyümölcsök is voltak az áldozati asztalra helyezve. Némelyik előtt összetett kézzel és meghajlással imádkoztak a hívők úgy, mint a mi templomainkban. Ide nem illik üres kézzel jönni. Ha mást nem, néhány szál virágot szokás hozni.

Rövid nadrágban nem szabad belépni a templomba! Az én derekam köré is szoknyát tekertek. Egy másik szentélyben már nemcsak szoknyát aggattak rám, de egy sárga övet is kaptam, mely hitük szerint megtisztított a gonosz szellemektől, mert tisztátalanul nem szabad belépni a szent épületbe.

Az Elefánt templomban vagyunk, amit 25 évvel ezelőtt fedeztek fel. A balrlang 900 esztendővel ezelőtt a remeték lakhelye volt. Bejárata csodálatos munka, bár valójában egy hatalmas emberi démon kitátott szája. A bejárat körül a sziklába vájva fangasztikus állatokat, növényeket és a hullámzó tengert láthatjuk. Az ajtó előtt sziklából kifaragva Kala szörny üldögél - őrizve a különleges helyet.

Sötét folyosón át tudunk eljutni a jobbra és balra nyíló két szentélyhez, melyek előtt a hívők friss virágáldozatait láthatjuk.

Búcsúztatásunkra egy ősi, bali népi mondát elevenítenek meg a táncosok. Előadták a vadász történetét, akinek gyönyörűséges kedvesét démon képében ragadja el egy égi hatalmasság. Közben a gamelán zenekar indonéz muzsikát játszott háttér-zeneként.

És vajon kell-e ennél szebb búcsúztatás? A sziget szépei fogadtak bennünket csodálatos táncukkal és zenéjükkel, és most ők is köszönnek el tőlünk.

A repülőgép már vár bennünket a repülőtéren. Lenyűgöző utunk véget ért. A búcsú szomorúságát csak az könnyíti, hogy reményeink szerint jó munkát végeztünk, amikor fáradhatatlanul fotóztunk, filmeztünk, figyeltünk, így majd otthon bármikor visszajátszhatjuk e csodálatos világot. Ismét láthatjuk a díszes templomokat, a barátságos embereket, a csinos lányokat, kidolgozott táncukat, a zöldellő rizsföldeket... E nagyszerű mesevilágot!