Kolumbia III/4

KOLUMBIA

A kartagénai tengerparton

Visszamegyünk a városba, ahol ugyancsak nagy így dél környékén a forgalom.

A város régi házain mindenütt két kaput találunk: egy nagyobbat és egy kisebbet. Akkoriban még nem volt autóforgalom, a jobb módú emberek kocsival közlekedtek. Ezt a célt szolgálta a nagykapu, a kisebb pedig a gyalogosan közlekedő lakók ki- és bejutására szolgált. Ez a modern ház azonban új szabályok szerint épült. A nagy hőség elviselhetőségére és a tengerről fúvó áramlat felfogására az építészet is követi a legkedvezőbb lehetőséget. Íme erre egy jó példa.

A tereket és az utcákat úgy alakítják, hogy azok háromszöget képezzenek, mert ily módon a tűző melegben árnyékosak, de ugyanakkor szélvédettek. A házak előtt nemcsak pálmafák bólogatnak, de sok szép virágos növény is díszíti a bejáratot.

Elmegyünk a kikötőbe, melyről már az előbbiekben olvashattuk, hogy úgy stratégiailag mint gazdaságilag nagyon fontos szerepet töltött be, így tömérdek támadásnak volt kitéve nem csupán az egymással vetélkedő gyarmatosító hatalmak ám a kalózok részéről is.

Valamikor e helyütt a calamai indiánok viskói álltak, majd Pedro de Heredia kormányzó határozta el, hogy erre az ideális helyre kikötővárost épít. A kikötőbe két tengeröblön át is be lehetett jutni. A jobb védhetőség és ellenőrizhetőség szempontjából az angolok az egyiket úgy zárták le, hogy az 1700-as években az alatt egy hatalmas falat építettek. A Boca grande-t elzárták, és a továbbiakban csak a másikon, a Boca csikán lehetett bejutni a hajóknak Kartagéna kikötőjébe.

Ma már más világot élünk: a legnagyobb és legmodernebb gőzösök is kiköthetnek itt, és óriási nagy a forgalom.

A nyugalmas és a forróságot némileg enyhítő tengeri fuvallatban fáradhatatlanul bólogatnak a tengerpart - számunkra egzotikus - pálmái. Kartagéna fő ékessége a bársonyos homokkal beterített aranypart, ahol mindig kellemesen meleg a lágyan hullámzó tenger.

A tengerparton sorjáznak a luxusszállodák, melyekben folyamatosan teltház van, mondja a vezetőnk. A vízparton pedig az árusok, akik az egész napot itt töltik, hogy étellel-itallal és főként déligyümölccsel lássák el a fürdőzők népes seregét.

Itt bizony mindent lehet kapni. Még lajhárt is! Igaz, hogy egyelőre a fekete atyafi csak bemutatja, de - ha kedve szottyan a vendégnek - jó pénzért akár meg is vásárolható. Dél-Amerika egyik jellegzetes állata a lajhár. A lakosság nagy előszeretettel és igyekezettel vadássza mindenekelőtt a bőre miatt. A lajhárprém állítólag akár termoszként is használható, mert a hideget is megtartja - mondja helyi vezetőnk. Lelőni "nem lehet", úgy vadásszák, hogy ledöntik a fát, és a lezuhanó állat két nyaki erét átvágják - halljuk az információt.

Kolumbia III/3

KOLUMBIA

Augusztinusz atya kápolnája

És mi ez az óriási cipő-szobor gondosan körülkerítve egy forgalmas téren? Ez Kartagéna jelképe. Luis Carlos Lopez, a helybeli költő írt egy könyvet, melyben a várost a jó öreg cipőhöz hasonlította, mely kényelmes volt és becsülettel szolgált a múltban, de ma azonban már kihasználva, elnyűve a kutyának sem kell. Kísérőnk szerint ezt jelenti ez az óriási vascipő.

Sok cifra, festett autóbusz fut az utcákon. Ezek magánbuszok, ha leinted, megáll és felvesz. Természetesen az előírt útvonalát nem változtatja meg, de kérésre valóban bárhol megáll - nem csak a hivatalos megállóban. Ez a legolcsóbb közlekedési eszköz a városban.

A kényelmes közlekedést szolgálja a konflis, viteldíja azonban többszöröse az autóbuszénak. A gazdagabb nyugati turisták ezt veszik igénybe.

A mozgóbüfés állandóan az útvonalait járja a városban. Ha leinted, készséggel megáll és kiszolgál a portékáiból.

Előttünk messze a hegyen feltűnik egy épületegyüttes. Mint vezetőnk mondja, ezen a 168 méter magas hegyen épült egy templom és egy kolostor: Augusztinusz atya kápolnája.

Felmegyünk a templomhoz. A kápolnában az oltáron a Szent Szűz szobra látható. Ő a tengerészek védőszentje. Valójában ez egy zarándokhely, amit az ünnepeken rendszeresen felkeresnek a város lakói is.

Amint körülnézünk a templomban, a falon az egyik nagy festményen egy kecske ábrázolása ragadja meg a tekintetünket. Egy kecske a szentképen? Vezetőnk magyarázza az értelmét:

- Régen itt, ezen a dombon élt egy indián törzs, mely a kecskét istenként tisztelte, imádta. Egyik alkalommal Augusztin szerzetesnek álmában megjelent a Szűz Mária, és arra utasította a pátert, hogy térítse meg a bálványimádó és az ördöggel cimboráló indiánokat, és építtessen ezen a helyen egy kápolnát.

És valóban, Augusztin atya megtérítette az indiánokat, az általuk szentnek imádott kecskét pedig ledobatta a szakadékba, és 1607-ben megépíttette a kolostort a Szent Szűz tiszteletére. Azóta nemcsak a tengerészek, Kartagéna lakói de a turisták is ellátogatnak ide, és kuriózumként kezelik.

Kapott leveleket

Dr. Sigurd Henner

Fachtierarzt für Mikrobiologie

BRD - 8051 Neufahrn

Lindenweg 60

-----------------------------------

Sehr geehrter Herr Kollega!
Dear Sir

Ich bitte höflich um einen Sonderdruck Ihrer Arbeit:
I would be very grateful for a reprint of your publication:

Über die Behandlung der dysenteri in Grossbestanden mit Styptural

Mit herzlichem Dank, hochachtungsvoll

Sincerely yours

Henner

Kolumbia III/2

KOLUMBIA

Kábítószer- és rabszolgakereskedelem

Banán, narancs, ananász és mindenféle más déligyümölcs is minden mennyiségben kapható az utcai árusoknál. Ha pedig az utcán egy lacikonyhán már jól beebédeltél, és az ebédet leöblítetted a nagyon kedvelt és olcsón kapható kedvenc italukkal, a csicsával: megelégedetten folytathatod a munkádat.

Nem hiszem azonban, hogy ettől a kedvelt "kolumbiai sörtől", a csicsától esett bódulatba ez a fiatalember. Talán inkább a kábítószertől! Sokan, főként fiatalok bódítják, pusztítják magukat a világ legdrágább porként ismert kábítószerrel, a kokainnal.
És hol termelik a nyersanyagát, a coca-levelet? Dél-Amerika északi országaiban: Peruban, Bolíviában, Equadorban és Kolumbiában 22 ezer hektárról takarítják be.
És mennyi lehet az évi termés? Bizony eléri a 40 ezer tonnát is, melyből a feldolgozást követően 200 tonna tiszta kokain kerül az alvilági kereskedelembe.
És mennyiért adják a por kilóját a feldolgozás után a feketepiacon? A termelő országokban 15 ezer dollárért lehet kapni 1 kg kokaint.
És mennyit keres rajta a közvetítőhálózat, a maffia? Könyen kiszámíthatjuk, ha tudjuk a fogyasztói árat, mely nem kevesebb mint 800 ezer dollár kg-onként. Minden kiló kokain tehát 785 ezer dollár hasznot hoz a közvetítői hálózat számára. Sajnos ezekben az országokban is mindinkább terjed e gyilkos por élvezete. Még az egyetem és a középiskolák környékén is tobzódik az üzlet.
Cartagéna a kábítószer-kereskedelem központja. A milliókat érő fű élvezői, kereskedői, a marihuána-ültetvények munkásai, csempészek, bérgyilkosok és maffiavezérek egyik fontos találkozóhelye a város.

Egy tágas térre érkezünk, ahol a fekete rabszolgák mustrája, adásvétele történt. Akárcsak az állatvásárokon. Ámde itt egy embertelen embervásár folyt. Ez volt a rabszolgapiac!

Kissé odébb egy hatalmas, ódon, sárga monstrum épülethez érünk: a gyűjtőfogdához, ahová a hajók gyomrából kihajszolták az összebilincselt rabszolgákat fehér tulajdonosaik. Megilletődve állunk a tömör vastagfalú, "erődszerű" börtön előtt... és szinte halljuk a jajkiáltásukat, a bilincsek csörgését, a korbácsok csattogását és a hajcsárok ordítozásait. Igen, itt Kartagénában volt a legnagyobb rabszolgapiac! A feketéket Angolából hozták, ahonnan az erre tartó kedvező tengeráramlat megkönnyítette a vitorláshajók közlekedését, a tengeri utazást. Ezen a sok kínt és szenvedést látott helyen szennyes közömbösséggel szakították szét a családokat, úgy adták-vették darabszámra, majdhogynem súlyra az embereket, mint az élettelen tárgyakat. És a rabszolgaság további folytatása, a rabszolgák sorsa: éhség, ütlegelések, a végtelenségig megfeszített munka az ültetvényeken, majd végül a halál.

A rabszolgaság akkor kezdődött, amikor az állig felfegyverzett rablócsapat körülfogta és megtámadta a gyanútlanul alvó néger falvakat. Felgyújtották a bozótot és a tüzek fényénél ropogtak a puskák. Az embervadászok gondosan céloztak. Inkább csak asszonyt, gyereket érjen a halálos golyó, hiszen ők kevesebbet érnek! Az erőteljes férfiak viszont élve kellettek. Az öldöklés csak a megfélemlítéshez kellett az életerős emberanyag megszerzése céljából.

A megriadt embereket azonban összefogdosták, majd megkezdődött a hosszú kínkeserves óceáni hajózás. A szerencsétlen foglyok összepréselve feküdtek a hajófenéken. Úgy megbilincselték őket, hogy még testi szükségletük elvégzésére sem mozdulhattak a helyükről.

Szűkös étel, kevés víz, elégtelen, áporodott levegő - ezt kapták a zsúfolt hajófenékben. Mindemellett könnyen terjedtek itt a ragályos nyavalyák, melyek tovább tizedelték a rabokat. Reggelente a halottakról leverték a bilincset, a testüket pedig minden teketória nélkül a tengerbe vetették. A rakománynak csak a fele-harmada érkezett meg a kikötőbe élve, de a rabszolgakereskedők ezzel is számoltak, hisz az üzlet még így is busás jövedelmet hozott.

Az angolai feketék szebb arcúak, finomabb vonásúak voltak és kedvesebbek is, főként pedig nem olyan agresszívek mint a többi afrikai ország feketéi.

Kolumbia III/1

KOLUMBIA

Kartagéna a tenger partján fekvő ősrégi kikötőváros

Bogotából egy kis géppel utazunk tovább északra, a Karib-tenger partján fekvő ősrégi kikötővárosba, Kartagénába. Az út mindössze egyetlen órácskát vett igénybe, s ezalatt az örök tavaszból átrepültünk az örök nyár birodalmába.

Hamarosan megpillantjuk a Karib-tengert és a kikötővárost. Kartagéna kiemelt szerepű kikötő volt, mert egyrészt ideszállították a néger rabszolgákat, másrészt a spanyolok innen idították haza Dél-Amerika összerabolt kincseit: aranyát, ezüstjét és így tovább. Stratégiai jelentősége miatt az angolok, gazdag zsákmányt remélve pedig a kalózok állandó támadásának volt kitéve a város.

Kartagéna Kolumbia nyolcadik legnagyobb városa. Az utcákon eleven, nyüzsgő a forgalom. Éppen az egyenruhás diákok özönlenek ki az iskolából.

Az árkádok alatt temérdek kacatot, a csempészhajók gyomrából származó cipőt, táskát, ruhaneműt, cigarettát árusítanak. A régi házak itt is koloniális stílusban épültek. Minden ház kőből, téglából van, a kalózok állandó fenyegetése miatt úgy húzták fel, hogy védhető legyen.

A kopott, viharvert házfalak, az omladozó kőcsipkék, sérült homlokzatok kissé lehangolóak. A felbecsülhetetlen értékű műemlékek bizony felújításra, védelemre szorulnának. Nem csupán a házak, de még a 300 éves színház roskadozó falait is pusztán két üres tekintetű szobor és egy álmos éjjeliőr vigyázza.

Egy ma már ugyancsak ütött-kopott ház előtt megállít vezetőnk. Csak a félig levert címer jelzi, hogy annak idején itt volt, Krisztus nevében itt működött a Szent Inkvizíció. Valaha ezek a falak sok-sok jajkiáltástól és halálhörgéstől visszhangoztak. Még az emlékét is ki akarták törölni, és leverték jórészt a címert is az épület ormáról az egyébként alapvetően szintén vallásos városlakók.

Kolumbia II/7

KOLUMBIA

Egy mintafaluba, Guatavitába igyekszünk

Szombaton és vasárnap a tehetősebb bogotaiak idejönnek fürdeni és vitorlázni a nagyon kellemes, langyos vizű tengerben - egyszóval kikapcsolódni.

Érdekes és egyben szomorú is ennek a kis üdülőhelynek a története. Valamikor egy jelentéktelen kis falu volt itt, a tenger partján, mígnem egy napon, egyik pillanatról a másikra hatalmas vihar keletkezett, és a háborgó tengerár ugyancsak egyik pillanatról a másikra egyszerűen elnyelte a települést.

A kormányzat kárpótlásul egy modern, sajátos építésű kisvárost emelt az egykori falu helyébe. Zseniális építészeti megoldással, melyből természetesen az aréna sem hiányozhat!

Amint sétálgatunk az urcákon, feltűnik, hogy több hentesüzlet is van, de némelyikre megkülönböztető piros zászlót tettek ki. Ugyan mit jelent ez? Vezetőnk elmondja, hogy ez azt jelenti, hogy ebben az üzletben a mai napon van friss hús! Mert ami aznap nem fogy el, azt valamilyen módon konzerválni kell.

Üdülés helyett keserű élmény fűz ehhez a szép kisvároshoz. Majdnem pórul jártam, amikor a külvárosi részen bóklásztam, ahol az újjáépített ólakban folyik az állattartás. Meg szerettem volna örökíteni. Az egyik portát megközelítve készítettem is egy fotót egy asszonyról, amint az állatait vágta. Amikor azonban a gazdaasszony észrevett, óriási rikácsolással és kézzel-lábbal integetve tiltakozott. A fényképezést természetesen azonnal abbahagytam, de nem így a nagysága! A nyitott kapun át rám uszította a három dühöngő, borjú nagyságú kutyáját. Megrémülve ugrottam át a sáncárkon, ahová szerencsére már nem követtek a vérebek. Remegő lábakkal búcsúztam ettől a szép kis üdülővárostól, és örültem, hogy nagyobb bajom nem esett. Mit is tudtam volna tenni itt idegenben, ha ez a három feltüzelt állat rám támad? Itt a világ más táján, ahol még a nyelvünk is érthetetlen? A történtek miatt vegyes érzelmekkel búcsúztam al Bogotától, hiszen holnap reggel már egy helyi repülőjárattal az ország északi nagyvárosába, a Karibi-tenger partjára, Cartagénába fogunk utazni...

Kolumbia II/6

KOLUMBIA

Sókatedrális Zipaquarában

A lélegzetünk is eláll a csodálkozástól, amikor elérjük a zipaquarai só-székesegyház barlangszerű bejáratát. Óriási templom a sóbánya mélyén, ahol minden kősóból van kifaragva. A falak, az oszlopok, a szentek szobrai és az oltár is - mind-mind kőfaragvány.

A templomot 1950-ben nyitották meg, és míg a plébános nem öregedett ki, minden nap miséztek itt. Az Eucharisztikus kongresszus idején 5000 ember vett részt a püspök által celebrált szertartáson.

Megilletődve állunk a sóból kifaragott oltár előtt, a falaknál és a falakon pedig a kősóból kifaragott szentek szobrai szegezik ránk merev, faragott tekintetüket.

Ahol megfordulnak az idegenek, virágzik az üzlet is. Mindent árusítanak, ami csak szem-szájnak ingere...

Talán a legnagyobb érdeklődést a poncsóvásár keltette fel. Sokféle színben lehetett választani a helyben készült, kéziszövésű, szebbnél szebb eredeti poncsók közül. Mi is vettünk egy lámagyapjúból készült, itteni motívumokkal díszített ízléses darabot ajándékba - mindössze 13 dollárért. Az árát csak azért írom ide, hogy érzékeltessem, mennyit ér errefelé a sok-sok időt felemésztő nagyszerű kézimunka. Ebben a nagy szegénységben.

A tengerpart felé igyekszünk. Hosszas autózás következik többnyire a legelők között. Főként szarvasmarhát tartanak ezen a tájon. És hogy mit termelnek? A síkságokon maniókát és banánt, a hegyekben kukoricát és burgonyát.

A lencsevégre kapott parasztasszony éppen a legelőre indul az állataiért... De hogy folytassam a sort, a kávé kivitel az exportbevételek egyharmadát teszi ki, ugyanakkor a kábítószer-kartellek a kenderből és a kokain alapanyagát képező kokacserjéből kétszer annyi pénzt szednek be.

Kolumbia II/5

KOLUMBIA

Eldorádó mítikus ország Dél-Amerikában

Következő nap reggel ismét városnézésre indulunk. Megállunk egy régi templom előtt, melyet 400 évvel ezelőtt nem akármilyen alkalomra építtetettt a spanyol uralkodó - meséli a történetet a vezetőnk. Az alkirály kinevezésekor az ünnepségen egy nagyon csinos, elegáns hölgy is jelen volt, aki megtetszett a nagyúrnak, és valamiként talált is módot arra, hogy megszólítsa. A hölgy a megszólításra kihívóan elmosolyodott, szétnyitotta a bundáját, mely alatt egy csontvázat látott őfelsége. A király megdöbbent, elájult és vezeklésül ezt a templomot építtette a klarisszáknak! Hogy mindezt milyen indítékból tette valójában, arról nem szól a fáma.

A drágakő-bányászat ugyancsak nagyon fontos részét képezi az ország kincseinek. Aranyat is bányásznak, mely mennyisége 1970-ben 6293 kg-ot tett ki, a felszínre hozott ezüst 2400, a platina pedig 550 kg-ot. Ezúttal a világ legszebb smaragdját látjuk.

Egy csodálatosan szép aranytárgyat látunk a múzeumban. A kolumbiai hölgyek odavannak az ékszerekért. Valamirevaló asszonyt nem lehet látni errefelé gyűrű, fülbevaló vagy koráll nélkül. A természet pedig éppen nekik teremtette a drágakövet, melyből a legtöbbet éppen Kolumbiában bányásszák.

A smaragd csiszolása óriási gyakorlatot, nagy szakértelmet és bizony meglehetősen sok időt vesz igénybe. Megfigyeljük, hogyan is dolgozik a mester. Egyébként az utcán is lépten-nyomon kínálják a zugárusok a smaragdot. Viszonylag nagyon olcsón! De sajnos nem értünk hozzá, nem merünk ilyen módon vásárolni. Pedig a bányákból sok szép drágakövet hoznak fel illegálisan is a munkások. Ez kerül a "szabadpiacra". E méregdrága, csillogó luxusköveket kiaknázó indiánok a legprimitívebb körülmények között, vakoskodva gürcölnek a gödrök mélyén. Ezek a bányák olyan magasságban vannak, mely légkörét az eurpópai ember talán ki sem bírná. És ugyan mennyit keresnek az embertelen munkával? Naponta 2-3 márkát. Időnként fellázádnak, a hatalom gyorsan és brutálisan leveri a lázadást, majd békésen folytatják tovább a munkát.

Bekukkantunk az Arany Múzeumba. Itt az inkák el nem lopott kincseiből látunk ízelítőt. Zordon fegyveres őr vigyáz az értékekre. A vitrin alatt pedig milliónyi aranytárgy: karperecek, fülbevalók, főnemesi aranysisakok, halotti maszkok. Tengernyi drágaság borította a falat a vitrin alatt.

Megilletődve, elbűvölve bámultam a sok-sok aranyat. A spanyolok 400 év alatt legalább fél milliárd dollár értékű aranyat vittek ki az országból. Ezért kapta az Eldorádó nevet.