Kolumbia III/2

KOLUMBIA

Kábítószer- és rabszolgakereskedelem

Banán, narancs, ananász és mindenféle más déligyümölcs is minden mennyiségben kapható az utcai árusoknál. Ha pedig az utcán egy lacikonyhán már jól beebédeltél, és az ebédet leöblítetted a nagyon kedvelt és olcsón kapható kedvenc italukkal, a csicsával: megelégedetten folytathatod a munkádat.

Nem hiszem azonban, hogy ettől a kedvelt "kolumbiai sörtől", a csicsától esett bódulatba ez a fiatalember. Talán inkább a kábítószertől! Sokan, főként fiatalok bódítják, pusztítják magukat a világ legdrágább porként ismert kábítószerrel, a kokainnal.
És hol termelik a nyersanyagát, a coca-levelet? Dél-Amerika északi országaiban: Peruban, Bolíviában, Equadorban és Kolumbiában 22 ezer hektárról takarítják be.
És mennyi lehet az évi termés? Bizony eléri a 40 ezer tonnát is, melyből a feldolgozást követően 200 tonna tiszta kokain kerül az alvilági kereskedelembe.
És mennyiért adják a por kilóját a feldolgozás után a feketepiacon? A termelő országokban 15 ezer dollárért lehet kapni 1 kg kokaint.
És mennyit keres rajta a közvetítőhálózat, a maffia? Könyen kiszámíthatjuk, ha tudjuk a fogyasztói árat, mely nem kevesebb mint 800 ezer dollár kg-onként. Minden kiló kokain tehát 785 ezer dollár hasznot hoz a közvetítői hálózat számára. Sajnos ezekben az országokban is mindinkább terjed e gyilkos por élvezete. Még az egyetem és a középiskolák környékén is tobzódik az üzlet.
Cartagéna a kábítószer-kereskedelem központja. A milliókat érő fű élvezői, kereskedői, a marihuána-ültetvények munkásai, csempészek, bérgyilkosok és maffiavezérek egyik fontos találkozóhelye a város.

Egy tágas térre érkezünk, ahol a fekete rabszolgák mustrája, adásvétele történt. Akárcsak az állatvásárokon. Ámde itt egy embertelen embervásár folyt. Ez volt a rabszolgapiac!

Kissé odébb egy hatalmas, ódon, sárga monstrum épülethez érünk: a gyűjtőfogdához, ahová a hajók gyomrából kihajszolták az összebilincselt rabszolgákat fehér tulajdonosaik. Megilletődve állunk a tömör vastagfalú, "erődszerű" börtön előtt... és szinte halljuk a jajkiáltásukat, a bilincsek csörgését, a korbácsok csattogását és a hajcsárok ordítozásait. Igen, itt Kartagénában volt a legnagyobb rabszolgapiac! A feketéket Angolából hozták, ahonnan az erre tartó kedvező tengeráramlat megkönnyítette a vitorláshajók közlekedését, a tengeri utazást. Ezen a sok kínt és szenvedést látott helyen szennyes közömbösséggel szakították szét a családokat, úgy adták-vették darabszámra, majdhogynem súlyra az embereket, mint az élettelen tárgyakat. És a rabszolgaság további folytatása, a rabszolgák sorsa: éhség, ütlegelések, a végtelenségig megfeszített munka az ültetvényeken, majd végül a halál.

A rabszolgaság akkor kezdődött, amikor az állig felfegyverzett rablócsapat körülfogta és megtámadta a gyanútlanul alvó néger falvakat. Felgyújtották a bozótot és a tüzek fényénél ropogtak a puskák. Az embervadászok gondosan céloztak. Inkább csak asszonyt, gyereket érjen a halálos golyó, hiszen ők kevesebbet érnek! Az erőteljes férfiak viszont élve kellettek. Az öldöklés csak a megfélemlítéshez kellett az életerős emberanyag megszerzése céljából.

A megriadt embereket azonban összefogdosták, majd megkezdődött a hosszú kínkeserves óceáni hajózás. A szerencsétlen foglyok összepréselve feküdtek a hajófenéken. Úgy megbilincselték őket, hogy még testi szükségletük elvégzésére sem mozdulhattak a helyükről.

Szűkös étel, kevés víz, elégtelen, áporodott levegő - ezt kapták a zsúfolt hajófenékben. Mindemellett könnyen terjedtek itt a ragályos nyavalyák, melyek tovább tizedelték a rabokat. Reggelente a halottakról leverték a bilincset, a testüket pedig minden teketória nélkül a tengerbe vetették. A rakománynak csak a fele-harmada érkezett meg a kikötőbe élve, de a rabszolgakereskedők ezzel is számoltak, hisz az üzlet még így is busás jövedelmet hozott.

Az angolai feketék szebb arcúak, finomabb vonásúak voltak és kedvesebbek is, főként pedig nem olyan agresszívek mint a többi afrikai ország feketéi.