KOLUMBIA
(Hideg-meleg és sötét-világos) kontrasztok
A katedrálishoz érünk, mely az ország legszebb és leggazdagabb temploma. A lakosság 95 százaléka katolikus, mintegy 5 százaléka zsidó. (Ők valójában a pénzvilág irányítói.)
Belépünk a templomba. Kellemes hűvös és nyugodt félhomály fogad: meghittség érzetét kelti. A főoltáron a Krisztus-szobor meszticként jeleníti meg az Istenembert. A sok-sok szép illatozó virág az oltár körül a hívők mindennapos gondosságára utal. Körbenbézünk, majd leülünk néhány percre. Úgy érezzük, mintha a számos szép aranyozott szobor, a festményeken levő szentképek alakjai mind ránk szegeznék a tekintetüket! A kompozíció nagyszerűsége lenyűgöz. Majd ismét az utcára lépünk az izzó, forró napsütésbe, a mindennapos forgatagba.
Függővasútra ülünk, és ezen megyünk fel a városközeli hegy tetejére, ahol egy kiskápolna van, ahová vasárnaponként 30 ezer hívő jön fel a templomba misét hallgatni. No meg 1000 tolvaj - a hívők megvámolására. Itt víkendeznek a bogotaiak, mert a misehallgatás után egy kis szórakozásra üzletek, étkezdék csábítják el a hívő-kiránduló városlakókat, akik többnyire itt is töltik a pihenőnapot.
Mi is élvezzük innen a nagyszerű kilátást a metropoliszra, ahol a legtöbb ember mesztic, indián-spanyol keverék, ahogy itt mondják: indió. Pedig errefelé a világos bőrszín a divat. Sokan restellik a sötét bőrüket.
- Az újszülöttet az első két hétben nem is illik megnézni, mert ilyenkor még egész sötét a bőrszíne, az arcbőre - mondja a vezetőnk. Majd 60 éves kora után ismét sötét bőrűvé válik az indió.
Visszatérünk a városba. Nagyon meleg van, de a spanyol úr tartja az illemet zakóban-nyakkendőben. Pedig mi már az inget is legszívesebben levetnénk. Ezt ugyan nem tehetjük, de egy igazi gyümölcslét megiszunk, amit előttünk présel ki a pohárba a kívánatos egzotikus gyümölcsökből az utcai árus - frissen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése