KOLUMBIA
Sókatedrális Zipaquarában
A lélegzetünk is eláll a csodálkozástól, amikor elérjük a zipaquarai só-székesegyház barlangszerű bejáratát. Óriási templom a sóbánya mélyén, ahol minden kősóból van kifaragva. A falak, az oszlopok, a szentek szobrai és az oltár is - mind-mind kőfaragvány.
A templomot 1950-ben nyitották meg, és míg a plébános nem öregedett ki, minden nap miséztek itt. Az Eucharisztikus kongresszus idején 5000 ember vett részt a püspök által celebrált szertartáson.
Megilletődve állunk a sóból kifaragott oltár előtt, a falaknál és a falakon pedig a kősóból kifaragott szentek szobrai szegezik ránk merev, faragott tekintetüket.
Ahol megfordulnak az idegenek, virágzik az üzlet is. Mindent árusítanak, ami csak szem-szájnak ingere...
Talán a legnagyobb érdeklődést a poncsóvásár keltette fel. Sokféle színben lehetett választani a helyben készült, kéziszövésű, szebbnél szebb eredeti poncsók közül. Mi is vettünk egy lámagyapjúból készült, itteni motívumokkal díszített ízléses darabot ajándékba - mindössze 13 dollárért. Az árát csak azért írom ide, hogy érzékeltessem, mennyit ér errefelé a sok-sok időt felemésztő nagyszerű kézimunka. Ebben a nagy szegénységben.
A tengerpart felé igyekszünk. Hosszas autózás következik többnyire a legelők között. Főként szarvasmarhát tartanak ezen a tájon. És hogy mit termelnek? A síkságokon maniókát és banánt, a hegyekben kukoricát és burgonyát.
A lencsevégre kapott parasztasszony éppen a legelőre indul az állataiért... De hogy folytassam a sort, a kávé kivitel az exportbevételek egyharmadát teszi ki, ugyanakkor a kábítószer-kartellek a kenderből és a kokain alapanyagát képező kokacserjéből kétszer annyi pénzt szednek be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése